Századok – 2004
Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159
MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 205 egy időre német főiskolán végezzék. Senki sem értené meg, ha éppen az államhű és a magyar érdekekhez oly szorosan kapcsolódó magyarországi németséget kellene kizárni az ösztöndíjak adományozásából, amit a hivatásra való felkészülés lehetővé tételére juttatnak, miközben más országok németsége számára a német főiskolákra vezető út megkönnyített marad. Az ösztöndíjak megszüntetése azonban a magyarországi németség nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetését jelentené a magyarsággal szemben. Minden további nélkül világos, hogy a kisebbség érzékenyen sértve érezné magát az ösztöndíjjuttatásból való kizárása folytán, annál is inkább, mivel általánosan ismert, hogy német részről milyen előzékenységet mutatnak éppen a magyarsággal szemben a főiskola-ügyet illetően. Az ösztöndíjak elosztásakor az Alexander von Humboldt-alapítvány révén — a rendelkezésre álló pénzeszköz szűkössége ellenére is — a magyar hallgatókat más országokkal összehasonlítva rendkívüli előnyben részesítették. Ebben az összefüggésben megemlítendő az a nagy érdeklődés is, amellyel itt a Collegium Hungaricum, a Berlini Magyar Intézet és a müncheni és lipcsei magyar lektorátusok felállítását fogadták. A magyarországi németségnek a magyar kormány által követelt mellőzése Németországban és a kisebbségnél sokkal inkább hatna szakítási momentumként a magyarság részéről, mint a német főiskolán folytatandó tanulmányok megkönnyítésének. A magyar emlékirat semmiféle bizonyítékkal nem tud ugyan szolgálni arra, (ahogy ezt el is ismeri), hogy a fiatal magyarországi németek magyarellenes szellemben nevelkednek a birodalomban, de mégis utal rá, hogy a németországi képzés kedvezőtlen hatásától tart a magyarságra nézve. Már az erős szimpátiákra való tekintettel is, amelyeket a birodalomban Magyarország iránt táplálnak, Németországban általánosan ügyelnek arra, hogy minden esetleges magyarellenes értelmű befolyásolás kikapcsoltassék. Igen sajnálatos lenne, ha a magyarországi mérvadó helyek besúgó ágensek fantáziája folytán ellentétes véleményre jutnának. Ha a különben gondosan kiválogatott magyarországi németek németországi tartózkodásuk alatt szorosabban összenőnek a német kultúrával, úgy értékes közvetítők lehetnek a németség és a magyarság között. A közvetítői tevékenység annál könynyebb lesz számukra, és annál gyümölcsözőbb mindkét nép számára, minél toleránsabb beállítottságú a magyar társadalom a magyarországi németség iránt. Legyen szabad kifejezést adnunk annak a reménynek, hogy egy szóbeli eszmecsere mindkét fél számára az ösztöndíjkérdés megnyugtató megoldásához fog vezetni. A sajtó A magyar emlékirat úgy véli, hogy a birodalmi sajtó érdeklődése kiváltképp a Duna-medencében és speciálisan Magyarországon élő németség felé fordul, miközben a más országok németségét érintő kérdéseknek — pl. a németek elleni politikai és gazdasági megsemmisítő harcnak az utódállamokban — állítólag csekélyebb figyelmet szentel. Ezt a feltevést nem támasztják alá a valóságos viszonyok. Jóllehet ez azzal magyarázható, hogy kiváltképp azokat a sajtóhangokat jelentik Magyarországra, amelyekre ott különösen figyelnek. A sajtóvélemények hiányos és nem kellően mérlegelt kiválasztása könnyen adhat egyoldalú képet. A
