Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 187 munkaközösségbe, először csak ad hoc, hosszabb időre pedig választási kampányokba. 5. A külföldi németségért létrehozott birodalmi német szervezeteknek — véleményünk szerint — tevékenységük irányvonalait és módszereit pontos és lelkiismeretes vizsgálat alá kell vonni. Úgy tűnik számunkra, mintha a mai célkitűzések, amelyek csak a népközösség kidomborítását — és ezt mindenáron és minden eszközzel —, később a kulturális hozzáidomulást tartják szem előtt, a tényleges adottságokat, a történelmi előzményeket, a jövőbeli nagy lehetőségeket nem veszik eléggé számításba, a németség nagynépi érdekeinek kevéssé szolgálnak, és maguknak a német kisebbségeknek is hosszú távon kevés előnyt nyújtanának. Itt is elkerülhetetlenül szükségesnek látszik a nagypolitikai irányvonalak kidolgozása. Jugoszlávia A régi magyar terület lakosságából kb. 565.000 magyar és 440.000 német lett kisebbséggé ebben a többszörösen megnagyobbodott balkáni államban. E két kisebbség sorsa a kisebbségek modern történelmének legszomorúbb fejezetébe tartozik. Belgrád először a magyar kisebbség állásait ostromolta, a legnagyobb gátlástalansággal. Az ismert „földreform" a magyar birtokosokat szinte minden vagyonuktól megfosztotta. A magyar mezőgazdasági munkásokat teljesen kizárták a telek- és földjuttatásból. A magyar kereskedelmi- és hitelintézeteket nacionalizálták. A polgári és politikai jogok élvezetéből a magyarságot évekre de facto teljesen kizárták. A hatóságok és az ún. „felelőtlen elemek" példátlan terrort gyakoroltak, amely még a társadalmi egyesülések tevékenységét is lehetetlenné tette. A magyar értelmiség egy jelentős részét rövid úton eltávolították az államból; a hajuknál fogva előrángatott kémkedési perek és igazi balkáni trükkök és fortélyok, államigazgatási zaklatások az otthonmaradottakat elnémították. Kifejezetten balkáni módszerekkel bénították és semmisítették meg az önkormányzat minden szervét. Az újonnan létrehozott közigazgatási szerveket kifejezetten a népi beolvasztás szolgálatába állították. A magyar iskolaügyet egy csapással földre terítették, és virágzó intézményeit szintén az erőszakos asszimiláció szolgálatába állították: a magyar felekezeti iskolákat államosították, a magyar nyelvnek alig adtak ott teret. Magyar tanítók képzéséről egyáltalán nem gondoskodtak. A névelemzés hírhedt rendszere általánosan ismert. Egy cinikusan egyoldalú adó- és gazdaságpolitika egészíti ki ezt a rendszert, amelyet a magyarság teljes megsemmisítésére állítottak^be. A magyarság összpontosított támadásnak van kitéve, amely arra irányul, hogy népi életének ütőereit felvágják. A védelmi harc, kiváltképp az első években, szinte kilátástalan volt. Súlyos erőfeszítésekbe került, míg a magyarság 1927-ben képviseletet tudott szerezni a belgrádi parlamentben - rövid időre. Aztán a diktatúra létesítésével a magyarság számára még nehezebb idők kezdődtek. Még a legprimitívebb emberi