Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 179 helytelennek tartották, a megváltozott viszonyok közepette, mivel mi minden szempontból nagyobb veszéllyel állunk szemben, ezt a felfogást most elejtik a legmegalkuvóbb politika szolgálatában, anélkül, hogy magatartásuk hasznosságát bármely tekintetben bizonyíthatnák. 2. A tiszta választások révén megadott történelmi pillanatban elmulasztottuk az ország más kisebbségeit boldogulásukban lábra segíteni, ami révén a jövő számára létre lehetett volna hozni egy egységes védfalat. Az egységes kisebbségi blokkot felrobbantottuk, a legcsekélyebb kilátás nélkül bármiféle plusz-eredményre. Mert tudjuk, hogy Maniu kisebbségpolitikája következtében a kisebbségek jogait előre meghatározott mértékben — a kisebbségek pártpolitikai magatartását figyelmen kívül hagyva — kell biztosítani. 3. Azok, akik a német kisebbséget most kartellre vették rá, ezt a lépésüket csak a gyakran emlegetett ,,atmoszféra"-elmélettel tudják igazolni. De megállapíthatjuk, hogy az erdélyi románok nagy tömege a mi választási kartellünket — enyhén szólva — nem barátságosan üdvözölte. Opportunista benyomakodóknak tekintettek minket, akik a kormánypárt esélyeit a választások alkalmával a román nép számára is veszélyeztetik. Az ellenpárt ezt is kihasználja szokásos lelkiismeretlenségével, és tovább folytatja uszításait. 4. Nem elég, hogy a mandátumszámok meghatározásakor még jogos követeléseink minimális mértékét sem értük el az uralkodó áramlat nyomása alatt, a választási paktum megállapodásai ellenére a megalázó legutolsó helyet jelölték ki nekünk a választási listán. Ezeket a tényeket tekintve atmoszféra-elméletünk már hajótörést szenvedett, mert a román nép szívesebben látta volna a kisebbségek önálló listáját, és ez számunkra is nagyobb tisztességet és politikai sikert biztosított volna. 5. Megállapíthatjuk, hogy a választási kartellel ezúttal egy olyanfajta rövidlátó politikát folytattunk, amely — hála Istennek — nemzetünk történetében ritkán fordul elő. A dolgok későbbi alakulása megerősítette H. Hedrich és a magyar vezetők nézeteit. Maniu nem váltotta be ígéretét, és a mostani Mironescu-kormány is — ahogy ez egy 1930. decemberi kamarai beszédben kifejezésre jutott — egyáltalán nem gondol arra, hogy a kisebbségi kérdést szabályozza. Ha a német és magyar kisebbség helyzetét, kölcsönös viszonyukat beszéljük meg, nehezen mellőzhető Rudolf Brandsch képviselő szerepe, mint ahogy az ún. „Szatmár-kérdést" sem lehet nem említeni. Brandsch úr már a háború előtti években is bizonyos szerepet játszott az erdélyi szászok mozgalmában. Egyike volt azoknak a szász vezetőknek, akik kevés megértést tanúsítottak a magyar államgondolat iránt. Azokkal a nemzetiségi vezetőkkel barátkozott, (így Maniuval is), akik — akkoriban még nem nyílt sisakkal — mindent arra tettek fel, hogy az Osztrák-Magyar-Monarchia szétesését elői-