Századok – 2004
Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159
176 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA számú magyar gyerek, ill. hívő volt. Mindez magától értetődően nem abból az okból történt, mintha a tetterős német-népi célokra törekvő kisebbségi mozgalom egybevágott volna a román kormány politikai irányvonalával, hanem egyes-egyedül azért, mert ez a német akció az általános kisebbségpolitikai érdekeknek, de különösen a magyarságénak az útját keresztezte, és a mai napig is ezt teszi. A román kormány legfőbbképpen a magyar kisebbséget célozta meg. A sváb vezetők, akik kifejezetten a magyarok ellen szálltak harcba, ezért biztosak lehettek a hatalomra jutott románok jószándékú támogatásában. Ezáltal a magyarság számára tragikus helyzet állt elő: kényszerítve látta magát, hogy védekező harcát két fronton vezesse — svábok és románok ellen egyidejűleg — anélkül, hogy rendelkezne a szervezeti tevékenység vonatkozásában bármiféle mozgásszabadsággal, amit a svábok megkaptak. Súlyos konfliktusok keletkeztek magyarok és svábok között, igen gyakran a „tertius gaudet" jegyében. [„Inter duos litigantes tertius gaudet."- Ketten ha viszálykodnak, a harmadik örül.] A helyzetet tovább élezte, amikor a temesvári katolikus püspök egész nyíltan segédkezet nyújtott annak a mozgalomnak, amelyik a német-népi öntudat kifejezésére az egyetlen lehetőséget a magyarsággal szembeni ellenséges magatartásban látja. Nem kétséges, hogy a sváboknak az új impériummal szemben feltétlenül gondoskodniuk kellett védállásaik kiépítéséről, és ugyanakkor nem mondhattak le a német oktatási nyelv bevezetéséről. Ezt a magyarság vezetői is elismerték. Az akkori temesvári katolikus püspök, Glattfelder, ezt belátva 1920-ban létrehozott egy német tanítóképző intézetet, és arról is gondoskodott, hogy a német nyelv a papi szemináriumban és istentiszteletkor is megfelelő mértékben érvényre jusson. Habár semmiféle tárgyi, elfogadható alapja nincs a német népi szervezőmunka magyarellenes élének, ezt egy elkeseredett sajtókampány is kísérte, amelyhez a békeszerető sváb falusi lakosságnak szánt kalendárium rágalmazásokkal csatlakozott, mint pl. azzal a már régen megcáfolt, mégis mindig terítékre kerülő hazugsággal, hogy Magyarország nagy, az egész világon nagyra becsült nemzeti hőse, Kossuth Lajos ezüstkanalakat és cigarettatárcákat tulajdonított el. Jellemző példa ez a gyűlölet fűtötte atmoszférára, amelyben a sváb népközösség szervezése folyik. Némely sváb vezető olyannyira hagyja magát félrevezetni meggondolatlan túlbuzgalmában, hogy a temesvári piarista gimnázium bezárása, ill. az ott kényszerűen bevezetett román tannyelv fenntartása minden látszat szerint sváb befolyásra vezethető vissza. (A román kormány kívánságára kinevezett temesvári róm. kat. püspök, A. Pacha megbízásából annak idején Rómába utazott sváb képviselőnek, Kráuternak kellett információink szerint hozzájárulását adnia, hogy azokban a rendi iskolákban, amelyekben a románt tannyelvként bevezették, ez a nyelv a továbbiakban is ezek tannyelve marad. Ez a Bánát egyetlen piarista gimnáziumára vonatkozott: a temesvárira.) Tehát sváb részről hagyták jóvá az egyetlen magyar középiskola elrománosítását azzal a jelszóval: „Bármi inkább, csak magyar ne!" Nagy tömegben létezik olyan újságcikk, amely a magyarság gyalázásában, az egykori magyar rezsim állítólag elkövetett bűneinek felfújásában kéjeleg. A magyarellenes magatartás természetes és egyetlen lehetséges következményeként adódott, hogy politikai téren a mindenkori kormányokhoz simuljanak.
