Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
156 EGRESI KATALIN szociálpolitikai kérdések iránti érdeklődést, egyfajta „szociálpolitikai közhangulat" megteremtéséhez járult hozzá a magyar társadalomban, mindeközben pedig sor kerülhetett a legaktuálisabb szociális problémák megvitatására és konkrét javaslatok kidolgozására: „felfedte társadalmunk legfőbb bajait, megállapította orvosszereit, a kormányzatra vár, hogy a tanácstestület diagnózisa alapján végrehajtsa majd az operációt."5 9 Ezzel szemben a Társadalomtudomány sokkal szkeptikusabban fogalmazott. „A fényes megnyitó méltán kelthette azt a reménységet, hogy a magyar szociálpolitika Hamupipőkéjének is ütött végre az órája."6 0 Az értekezlet alapvető negatívumának azt tartotta, hogy csekély érdeklődés mellett napi 5-6 témát tárgyaltak, így nem kerülhetett sor egy-egy szociális probléma részletes tanulmányozására. Számos előadás egyoldalú, haszontalan és részletkérdésekre szorítkozó volt, a hozzászólások zöme pedig nem kapcsolódott az előadásokhoz. A folyóirat a háromnapos rendezvényből csupán a középosztály válságáról, a népesedési politikáról, és a tanya problémájáról tartott előadásokat nevezte hitelt érdemlőnek. A napilapok zöme az egyes témakörök vázlatos ismertetésére vállalkozott, kiemelve Vass József és Bethlen István megnyitó beszédeit. A Budapesti Hírlap meglehetősen visszafogottan nyilatkozott, az értekezletről szóló tudósításokat a szigorú tárgyilagosság jellemezte. Már magát az értekezlet összehívását is biztató jelenségként és eredményként könyvelte el. Különös figyelmet szentelt a népjóléti miniszter beszédének, amelyet „filozófiai mélységekben gazdag összefoglaló beszédnek"6 1 nevezett, s méltatta a miniszter által hangsúlyozott szociális problémák megelőzésének gondolatát. A Pesti Hírlap ugyancsak az eredményesség szempontjából szelektálta az egyes témaköröket, a legsikerültebbeknek a középosztály válságáról és a népesedési politikáról szóló előadásokat tartotta. A szociáldemokrata párt napilapja, a Népszava leginkább azt fájlalta, hogy az értekezlet munkáját a hosszúra nyúló meddő viták és az elméleti fejtegetések jellemezték, holott hatékony és eredményes szociálpolitikát csak komoly kormányzati munkával, szociális reformokkal és törvényekkel lehet elérni.6 2 A szkeptikusabb hangokkal szemben a Magyarország igen figyelemreméltónak és eredményesnek értékelte a szociálpolitika értekezlet munkáját: „az értekezlet nagy és érdemes munkát végzett. Ennek a munkának az értékét az se csökkenti, hogy a kongresszus résztvevői közül is sokan szkeptikusan nyilatkoztak a gyakorlati megvalósításról."6 3 A konferencia munkáját a napi politikai harcoktól való elhatárolódás, a nagy szakértelem és a komoly felkészültség jellemezte. A sajtóvisszhang szempontjából különleges helyet foglalt el a Pester Lloyd, mivel az egész szociálpolitikai rendezvényt egy tágabb perspektívába helyezte.64 Nemcsak 59 Kovrig Béla: Országos társadalompolitikai értekezlet. Közgazdasági Szemle, 1926. 9/10. szám 616. 60 Szombatfalvy György: A társadalompolitikai értekezlet. Társadalomtudomány, 1926. október. 421. 61 „A védekezés fontosabb a gyógyításnál." Szociálpolitikai értekezlet. Budapesti Hírlap, 1926. október 26. 5. 62 „Az országos társadalompolitikai értekezlet." Népszava, 1926. október 29. 63 „Véget ért a szociálpolitikai kongresszus." Magyarország, 1926. október 31. 4. 64 „Sozialpolitische Landeskonferenz." Pester Lloyd, 1926. október 23. 1.
