Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 157 a résztvevők és előadások ismertetésére vállalkozott, hanem a szociálpolitika I. világháború utáni aktualitását is taglalta. Ebben a vonatkozásban rámutatott arra, hogy a háború előtti évtizedekben a szociálpolitika inkább osztálypolitika volt, mivel a tőkés gazdaság és ezen belül elsősorban a gyáriparban dolgozó munkások szociális érdekvédelmét igyekezett orvosolni. A középosztály az ipari munkássággal szemben gazdasági és kulturális értelemben is jobb körülmények között élt. Az I. világháború azonban alapjaiban változtatta meg a szociálpolitika jellegét. A háború pusztításait elsősorban a középrétegek sínylették meg. (Erre a következtetésre jutottak az 1920-as években megjelent munkabéreket- és életszínvonalat vizsgáló statisztikák is. 1921/22-re a középosztályhoz tartozó fix fizetésű alkalmazottak, illetve tisztségviselők átlagosan békebeli életszínvonaluk négyötödét, az ipari munkásság felét vesztették el.)6 5 Ezáltal a középosztály került a szociálpolitika középpontjába, így a szociálpolitika már „több" lett, mint osztálypolitika, az egész társadalom ügyévé vált. Olyan új tényezők jelentek meg, mint a hadikárosultak (özvegyek és árvák) problémája, a rokkantság és a tömeges munkanélküliség. Ezen új problémák mellett a szociális alapelvek és jogok bekerültek a békeszerződésekbe is, így a Népszövetség kötelékeibe tartozó államok számára ezek az elvek és jogok a kormányzati szociálpolitika irányelveivé kellett, hogy váljanak. A Pester Lloyd három igen lényeges tényezőre hívta fel a figyelmet: 1. A szociális érdekvédelem egész kérdéskörét nem lehet nemzeti határok közé szorítani és pusztán nemzeti keretek között megoldani. A legégetőbb szociális konfliktusok minden országot egyaránt érintenek, a megoldást nemzetközi keretek között nemzetközi intézményrendszer segítségével kell kidolgozni. 2. Ez csak akkor lehetséges, ha az állam vállalja a társadalom szociális érdekvédelmét. Ebben a vonatkozásban a sajtó üdvözölte az országos szociálpolitikai értekezlet összehívását. 3. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a társadalom minden tagja is átérezze a szociális problémák súlyát, maga a társadalom is rendelkezzen egyfajta „szociális érzékkel." Az értekezletet követően az 1926-os parlamenti választásokon megerősödött kormánypárt az 1927-3 l-es parlamenti ciklusban három irányban látott neki a szociális törvények megalkotásának. Az 1927. évi XXI. tc.-ben a betegség és a baleset esetére szóló biztosítást, az 1928. évi XL. tc.-ben az öregség, a rokkantság, az özvegység és az árvaság esetére szóló biztosítást fogadta el, illetve ugyanebben az évben 11 nemzetközi egyezményt is ratifikált. A törvények elfogadásában nagy szerepe volt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezetőjének, Albert Thomas-nak, aki 1927. február végén Magyarországra látogatott. A Hivatal vezetője tanulmányozta a magyar gazdasági és szociális viszonyokat, felkereste a Gyáriparosok Országos Szövetségét, a keresztényszocialista szakszervezeteket és részt vett a Szakszervezeti Tanács ülésein. Látogatása összefüggött a Nemzetközi Munkaügyi 65 Erre vonatkozóan több feldolgozás áll rendelkezésre. Dálnoki Kovács Jenő-. A megélhetés drágulása a háború kitörése óta. Közgazdasági Szemle, 1921. 5-6. szám, ill. Gál Benő-. A gyáripari veszteségek kérdéséhez. Szocializmus, 1922. június.
