Századok – 2004

Történeti irodalom - Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása 1932–1936. Antal István sajtófőnök emlékiratai (Ism.: Pritz Pál) VI/1498

1500 TÖRTÉNETI IRODALOM gon.") A mondatnak nem csupán rögtönzés-jellege van, hanem — olvasva — szélsőségesen fenyegető is.' Az előheszédben azonban ennek a fenyegetésnek nem lehetett különösebben riasztó hatása, különben a szociáldemokrata képviselő nem riposztozott volna azonnal így: „Eddig azt hittük, miniszterelnök, és most kiderül, hogy harangozó". A zsidókérdésben elhangzott szavakon ellenben semmiféle rögtönzés-jelleg nincs, azt nagyon is alapos átgondoltságra vall. Ennek ellenére itt teljesen hihetőnek tűnik, hogy annak idején Antalt ez a fordulat valóban alaposan meglepte. Ha viszont így van, akkor ez arra mutat, hogy az Antal és Gömbös közötti bizalmi viszonyba ennek az igen lényeges kérdésnek az előzetes megtárgyalása nem fért bele. Ez is mutatja, hogy Antal nem volt igazi szürke eminenciás, a magyar sajtót annak idején befolyásoló hatalma Gömböstől eredő hatalom volt. (Gömbös-életrajzában Gergely Jenő a kormányfőt „támogató vagy inkább kiszolgáló" munkatársakról ír, s Antal Istvánt közöttük név szerint is megemlíti. 291. o.) Antal sem akkor sem később nem tudott a pesti izraelita hitközség vezetőivel létrejött bizalmas megállapodásról. Az emlékiratban nincs jele annak, hogy Antal használta volna-e (az általa egyébként személyesen is ismert) C. A. Macartneynek a korszakról készített fontos — és ekkoron már két kiadást megélt, a Történettudományi Intézet könyvtárában a megírás idején is rendelkezésre álló — szintézisét. Gömbös kísérlete a bethleni kormányzati rendszer szélsőjobboldali alapon való átformálására irányult. A tömegpárt és a tömegsajtó megteremtése is ezt a célt szolgálta. Az előbbinél Marton Bélának és Sztranyavszky Sándornak, az utóbbinál Antal Istvánnak volt fontos szerepe. A Gömbössel szemben álló lapok 1936 őszén Marton-Sztranyavszky-Antal csoportról, annak manővereiről cikkeztek, azon manőverekről, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy Gömbös várható bukása után is hatalomban maradjanak. „Talán mondanom sem kell, hogy mindezekből a martoniádákból és centrumiádákból egy betű, egy árva betű sem igaz"(492.). Ε mesterkedések ellenben — Antal szerint — nem érték el céljukat: „sem Martont, illetve a pártszervezkedést nem sikerült leállítani, sem pedig a 'dömpingsajtót' megbuktatni"(493.). Antal kétszeresen félrevezeti olvasóit. Azon természetesen van még mit kutatni, hogy Gömbös halála előtt Antal konkrétan milyen nexusban volt a NÉP ügyvezető főtitkárával, ám a történetírás — az utóbbi években főleg Vonyó József kutatásai — a tömegpártépítésben Marton Bélának és körének a szerepét alaposan dokumentálta. Az is pontosan ismert, hogy Martont 1936 novemberére a párton belül visszaszorították. Az más dolog, hogy kudarca ellenére is a gömbösi időszak mély nyomokat hagyott a magyar politikai életen. Gömbös 1936 augusztus végi jóslata ellenben arról, hogy idővel Antal István lesz Magyarország miniszterelnöke (490. o.) nem teljesedett be. Pritz Pál