Századok – 2004

Történeti irodalom - Ress Imre: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok; szerbek; bosnyákok a nemzetállam vonzásban (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1486

TÖRTÉNETI IRODALOM 1487 tette érte felelőssé. Tkalac ezután olasz külügyi szolgálatba lépett. Leveleket még váltottak egymással, de közös akcióban már nem vettek részt. Egy újabb tanulmány az 1868-as magyar-horvát kiegyezés létrejöttét elemzi. Horvátország ekkor a gyengébb fél. Magyar politikusok viszont hajlandóak a kiegyezésre, Deák hajlandó odaadni Szlavóniát. A horvát Nemzeti Párt is kész a kiegyezésre. Andrássy már 1867-ben egyfajta szubdualizmust javasolt. A koronázáson viszont a horvátok csak akkor vesznek részt, ha a kiegyezést a horvát sabor is jóváhagyja, ebbe azonban a magyarok nem mentek bele. Ezt viszont még a szláv szövetségesek is rossz néven vették. A többhónapos tárgyalások eredménye közismert, a Határőrvidék polgárosítása közös érdek volt. A fiumei kérdést a magyar szempont szerint az 1870-es provizórium zárta le. A kérdés rövid historiográfiájánál a horvát egységesen negatív, a korabeli külföldi visszhang inkább pozitív volt. Végül Kállay Béni és a horvát történetíró és politikus Franjo Racki nézeteit veti össze a nemzeti hivatásról, Kállay 1883-as előadása alapján, amelyre Racki még az év őszén válaszolt. Kállay a nyugati és keleti (pravoszláv) civilizáció kettősségéből indult ki, a magyar küldetés a szomszédos népek civilizálása, europaizálása. Fontos a magyar türelmes politika. Racki elveti Kállay felfogását: Kállay túlbecsüli a római jogot. Kállay dualizmus-koncepciójával szemben Racki a trializmus híve. A második nagy csoport a szerb vonatkozásokat tárgyalja. Az első Garasanin 1848/49-es politikájának nemzetközi hátterét deríti fel. Garasanin Milos fejedelem embere volt, de alkotmányvédő. Híres 1844-es tervezetében Oroszországgal szemben is fenntartásai vannak, mert az a Habsburgok szövetségese. A magyarországi szerbek viszont magyar szövetségben képzelnek el törökellenes háborút. Ezt Garasanin ellenezte. A magyar forradalom megijesztette, ezért volt hajlandó szerb önkénteseket küldeni Magyarországra. Ellenezte a magyarországi szerbek magyarbarátságát. Gaj illír császárságra vonatkozó terve sem tetszett neki. 1848 júniusában újabb szerb katonákat küld Magyarországra. Törökország felosztásától is félt, az 1848 szeptemberi havasalföldi orosz intervenció is megijesztette. Bosznia megszerzésére törekedve szítja a horvát-magyar ellentétet. Az augusztusi itáliai osztrák győzelmek után francia ösztönzésre modus vivendit próbál találni. A belgrádi francia konzul ellenezte az önkéntesek küldését. Ekkor egyszerre két levelet is írt, az egyiket a franciáknak szánta, itt a magyarokkal való együttműködést hangsúlyozta, valójában nem gondolt rá. A bécsi októberi forradalmat a „magyarok iránti sváb rokonszenv-zendülésnek" nevezte. A novemberi magyar békeajánlatra nem válaszolt. Ujabb toborzást folytatott. A Vajdaság elérése után az önkénteseket vissza akarta hívni. Ezt gesztusnak szánta a magyarok felé. A magyar függetlenséget lehetetlennek tartotta. De a bukás után a magyar menekülteket segítette. A következő cikk a magyar liberálisok és a szerb fejedelemség viszonyát tárgyalja az 1860-as években. A magyar álláspontot a pánszláv fenyegetés határozta meg. Az Obrenovicok visszatérése és Mihály fejedelem magyar házassága elősegítette a kapcsolatokat. A szerbek még mindig féltek a magyaroktól, különösen a Vajdaság megszüntetése után. Az 1861-es ausztroszláv megoldások miatt a szerbek a magyar liberálisok felé tájékozódnak. Nikola Krstic négy hónapig tárgyal a magyar politikusokkal, sikertelenül. Eötvös elképzelésére csak Belgrádból jött pozitív visszhang. Az ellentétek a kiegyezés és a nemzetiségi törvény után csak növekedtek, csupán a balkáni magyar expanzió elítélésében értettek egyet. A kölcsönös érdekeltség fokozatosan csökkent. A következő tanulmány a szerb külpolitika alakulását vizsgálja az 1865 és 1867 közti ausztriai változások kapcsán. Szóba került a magyar álláspont támogatása. A fejedelemség megszabadult az orosz fenyegetéstől. A magyar államot a balkáni szerb önállóság előfeltételének tekintették. 1866-ban attól félnek a szerbek, hogy az osztrákok itáliai területi veszteségeiért Szerbiával kárpótolják a Monarchiát. A magyarországi szerbek Habsburg-hűek, a hazai liberálisok a magyar Határozati Párttal lépnek kapcsolatba. Sv. Miletié a Magyarországon belüli föderációt kívánja. Garasanin a Monarchia felbomlásának esetére szélesebb konföderációt képzelt el, amelybe még Posen és Pomeránia is beletartozik. A magyar-horvát kiegyezés tárgyalásai során Garasanin közvetít. Szerb elképzelés, hogy görög területgyarapodás esetén Szerbia megkapja Boszniát. Andrássy mint miniszterelnök azonnal kapcsolatba lépett Garasaninnal, a közös orosz és német veszély kapcsán. Magyar területen Andrássy Mihállyal és Garasaninnal tárgyalt, a fejedelem hajlandó megegyezésre, de Garasanin szerint nem szabad hinni a magyaroknak. De a fegyveres fellépés kudarca miatt Garasanin bukik. Ezután a magyar Balkán-politika 1870-es évekbeli módosulásának az indítékait veszi számba. 1871 után Szerbia Oroszország felé fordult, Andrássy nem támogatja többé a szerb politikát. A szerb kormány a horvát nemzeti párttal rokonszenvezik. Andrássy terve, hogy Bosznia szerb uralom alá kerüljön, nagy nemzetközi ellenállásba ütközik. Kállay ugyan továbbra is kitart a szlávok mellett, a cseh kiegyezést is pártolja. De szerinte a szerb és a horvát igények nem egyeztethetőek össze egymással. Ο a horvátok mellé állt. Andrássy