Századok – 2004

Történeti irodalom - Lévai Csaba: A republikanizmus-vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről (Ism.: Bődy Pál) VI/1478

1480 TÖRTÉNETI IRODALOM 1480 ő és társainak értelmezése határozta meg az amerikai történetírás álláspontját az amerikai forradalomról az 1960-as évekig. A második világháborút követően sajátos helyzet alakult ki az amerikai történetírásban. A szovjet-amerikai szembenállás hatására az a nézet fogalmazódott meg, hogy az amerikai történészek feladata egy olyan történelmi megközelítés kialakítása, amely Amerikát mint egy egységes, konfliktusmentes, öntudatos társadalmat mutatja be a nemzeti és nemzetközi közvéleménynek. Ez az elképzelés a konszenzus néven ismert történész áramlat megjelenését jelentette, mely az 1950-es évektől több évtizeden keresztül meghatározó módon alakította az amerikai történetírást. Amint a szerző részletesen kifejti, ennek a szemléletnek egyik alapvető célkitűzése a progresszívista történész szemlélet elutasítása volt, és egy olyan Amerika-kép ábrázolása, amely elvetette azoknak a társadalmi konfliktusoknak a felemlítését, melyeket a Beard-Becker történész szemlélet hangsúlyozott. Annak ellenére, hogy az új szemlélet jegyében több kitüntetett, nagy népszerűséget élvező munka született, mint például Daniel Joseph Boorstin: Az amerikaiak című munkája, nem jött létre egy tudományosan megalapozott történelemszemlélet, amint ezt a szerző megállapítja: „Boorstin oly végleges formában s olyan direkt politikai töltettel képviselte a konszenzus-iskola alaptételeit, hogy az nem csupán az 1960-70-es évek megváltozott politikai aurájában, hanem általában véve is elfogadhatatlannak bizonyult." A konszenzus-szemlélet tudományos hiányosságai, elfogadhatatlansága készítette elő az amerikai forradalom új, megalapozott értelmezését, a republikánus-szintézist. A szerző részletesen ismerteti azokat az előkészítő kutatásokat, amelyek már az 1940-es évektől foglalkoztak az új értelmezés egyes kérdéseivel. Több elismert történész munkájáról van szó, amelyek megalapozták a később kidolgozott szemléletet. Ezek között, a szerző véleménye szerint is, a legjelentősebb kutatást Caroline Robbins végezte, akire Bailyn, Wood és Pocock is elismerően hivatkozott. 1947 és 1959 között megjelent tanulmányaiban részletesen bemutatta a 17-18. századi elképzeléseket. Tehát munkája megalapozta a később megjelenő republikánus történeti szemléletet. A szerző ezután nyomon követi annak a három meghatározó vizsgálatnak a létrejöttét, amely megalapozta a republikánus-szintézist, tehát Bemard Bailyn, Gordon S. Wood és J. G. A. Pocock művét. Elemzése részletesen és meggyőzően ismerteti a három szerző gondolatmenetét és munkájának eredményeit. Az ismertetés során bemutatja a szerzők kapcsolatát az elődök nézeteivel, ezáltal hiteles képet kapunk a szerzők szerepéről az amerikai történetírás folyamatában. Bailyn esetében például jelentős tényező, hogy kutatásai megerősítették azt a nézetét, hogy „az amerikai forradalom mindenekelőtt egy ideológiai, alkotmányos, politikai küzdelem volt, s elsődlegesen nem társadalmi csoportok közötti vita, amelynek célja a társadalom vagy gazdaság fennálló szervezetének megváltoztatása lett volna." Tehát elutasította a Beard-féle szemlélet egyik alapgondolatát, amely szerint gazdasági tényezők játszották a vezérszerepet. Amint említettük, munkájának eredménye abban foglalható össze, hogy a 18. századi angol ellenzéki írók meghatározó módon alakították az amerikai forradalmi szereplők szemléletét, elsősorban az 1776 előtti szakaszban. Ugyanakkor elismerte, hogy 1776 után egy új irányzat kezdődött, melynek jellege új kérdéseket vetett fel, erről a következőt állapította meg: „az amerikai történelem alapvető témái < sokkal bonyolultabbakká váltak annál, mint amilyenek 1776 előtt voltak, s nem érthetők meg kizárólag ideológiai terminusokban." Ez a megjegyzése arra enged következtetni, hogy Beard { szemléletét megfontolva, azt teljesen nem utasította el. Wood tanulmányával kapcsolatban a szerző kifejti, hogy Wood egyetértett Bailyn elemzésével a forradalom eszmei örökségével kapcsolatban, tehát azzal, hogy az angol alkotmányos rendszer, valamint annak sajátos, ellenzéki értelmezése alkotta gondolkodásuk alapvető elemét. Egyúttal azonban azt is hangsúlyozza, hogy Wood ezt az ideológiai értelmezést egyeztetni kívánta a progresszívista elmélettel. Munkájában elfogadta a Beard-féle gondolatmenetet, mely azzal érvelt, hogy társadalmi ellentét alakult ki 1776 után, sőt, azzal is egyetértett, hogy az alkotmány elfogadásával kapcsolatos vita szintén egy társadalmi jellegű konfliktust jelentett „az arisztokrácia és a demokrácia képviselői között." Tehát Wood munkája lényegesen túljutott Bailyn álláspontján és arra törekedett, hogy átfogó és elfogadható értelmezést nyújtson a forradalom eszmei, társadalmi és politikai folyamatairól. Wood ugyanakkor több kérdésben nem értett egyet a progresszívista felfogással és arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi ellentétek ellenére, valójában sajátos egyetértés jött létre a föderalista és republikánus csoport között, annak érdekében, hogy biztosítsák az amerikai köztársaság fennmaradását és jövőjét. Egy korábban megjelent magyar nyelvű tanulmány hasonló értékelést fogalmazott meg Wood történetszemléletéről. Solt László: 1787. Az amerikai történetírás évszázados vitájának