Századok – 2004
Beszámoló - Vörös Boldizsár: A jelen és a közelmúlt történetének tanítása – világháborúban és „világforradalomban” VI/1468
1477 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL országi Tanácsköztársaság „a tőke fétisét készül véglegesen szétrombolni s a proletárdiktatúrával egy új embertípus, az igazi homo socialis kiformálását tűzte ki célul maga elé. Ez a törekvés szükségképpen adódott a társadalmi fejlődésből, mint egyetlen méltó válasz a világháború okozta katasztrófára, mint szenvedések egyetlen gyógyító szere, mint az embervilág eddigi meghasonlásainak egyetlen gyökeres kiküszöbölése."40 Az I. világháborúval foglalkozó, fentiekben vizsgált tananyagok áttekintése nyomán jól látható, hogy a különböző politikai rendszerek oktatásügyének illetékesei, egymásétól alapvetően eltérő eszmerendszereik terjesztése érdekében, ugyanazokat az eszközöket alkalmazták:4 1 az iskolai tanítást, a miniszteri (népbiztosi) rendelettel közrebocsátott „vezérfonalakat". Sőt egyes történelmi jelenségek megítélésében a különböző világfelfogású szerzők hasonló álláspontra juthattak: így például a világháború okai között a gazdasági tényezők nagy jelentőségének elismerésében. Feltűnőek természetesen a különböző politikai rendszerekben létrejött világháború-ábrázolások ellentétes részei is: így például írásában Márki Sándor a „nemzeti egységet", leckéikben a tanácsköztársasági szerzők a különböző társadalmi csoportok érdekellentéteit hangsúlyozták. Figyelemre méltó az is, hogy mind az Imre Sándor-féle „vezérfonal", mind a tanácsköztársasági leckék a jelenkor történetével (is) foglalkoztak - mégpedig annak érdekében, hogy ezzel az ifjúságot felkészítsék az eljövendő korszak feladatainak megoldására. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Reinhart Koselleck gondolatmenetét: eszerint a 19. században „A napi események történetírásának természetesen nem szakadt vége, mindenesetre alacsonyabb rangú műfajjá süllyedt: újságírók kezeibe került, [...] vagy olyan történészek és filozófusok kezeibe, akiknek normatív vagy politikai indíttatásból megvolt a bátorságuk prognózisok készítéséhez. A történelmet, ha egyszer következetesen temporalizálódott, nem lehet többé anélkül »(jelen)kortörténet«-ként megismerni, hogy az ember ne tekintene ki a potenciális jövőre is. [...] Elég, ha csak Droysent, Lorenz von Steint és Marxot említjük, akik a bőrükön megtapasztalt idők történetének megírásához a jövőből nyerték az indíttatást — abból a jövőből, amelyet történeti diagnózisaik alapján befolyásolni akartak."42 Ügy vélem, e gondolatok — amint a fenti példák önmagukon túlmutató éi-vénnyel is jelzik — még nagyobb mértékben érvényesek a jelenkor történetének tanítására is.4 3 39 Ld. ehhez Vörös: i. m. 330-336. 40 Sas Andor·. Leckék az újkori kapitalizmus s a bérmunkásság korából. Melléklet a „Néptanítók Lapja" [1919. június 26.] 26. számához XXI-XXII. Mivel e szöveg a Néptanítók Lapja június 26-i számának mellékletében jelent meg, a tanítás június 7-i befejezése miatt eszerint mái' csak nyári tanfolyamokon taníthatták a világháború történetét. Vö. még Az új iskola i. m. 267. 41 Vö. Fináczy Ernő: Négy hónap a magyar közoktatás történetéből. (1919. november.) In: Uő: Világnézet és nevelés. Tanulmányok. 1925. (Filozófiai Könyvtár 8.) 73-76., 90-92.; Vörös: i. m. 327-336.; Vörös Boldizsár: Új történelemtanítás - átértékelt történelmi hősök? Kiemelkedő személyiségek a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos történelem-tananyagaiban. In: Tanulmánykötet Heckenast Gusztáv emlékére. A Miskolcon, 2000. március 24-25. napján megtartott emlékkonferencia előadásai. Szerk. Bessenyei József. Miskolc, Miskolci Egyetem, 2001. 187-199.; Vörös Boldizsár: „A múltat végképp eltörölni"? Történelmi személyiségek a magyarországi szociáldemokrata és kommunista propagandában 1890-1919. Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2004. 85-111. 42 Koselleck: i. m. 386-387. 43 Vö. Imre: A háborús kérdések... i. m. 245.
