Századok – 2004

Történeti irodalom - Lévai Csaba: A republikanizmus-vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről (Ism.: Bődy Pál) VI/1478

TÖRTÉNETI IRODALOM 724 Lévai Csaba: A REPUBLIKANIZMUS-VITA Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről Budapest: L'Harmattan, 2003. 443 ο. A szerző több mint tíz éve foglalkozik az Egyesült Államok történetével, elsősorban az amerikai forradalommal, valamint a 17-18. századi előzményekkel, és kiemelten a forradalom korszakára vonatkozó amerikai történetírás áramlataival. Négy alkalommal —1999-ben mint Fulbright-ösztöndíjas — végzett kutatásokat az Egyesült Államokban. Az elmúlt évtizedben több írása jelent meg a BUKSZ, az Aetas és a Múltunk című folyóiratokban és egy önálló kötetben — Új rend egy új világban (Debrecen 1997.) címmel — szöveggyűjteményt állított össze az amerikai forradalom politikaelméleti dokumentumairól. Ezért nem meglepő, hogy ebben a munkában, több éves kutatómunkájának eredményét összegezve, az amerikai forradalom eszmetörténeti átértékelését, ennek vitáját és hatását egy részletes tanulmány keretében ismerteti. A tanulmány fő témája az a történetírói átértékelése az amerikai forradalmat meghatározó szellemi tényezőknek, amely 1967 és 1975 között bontakozott ki az Egyesült Államokban. Ezt három alapvető történettudományi munka fogalmazta meg: Bernard Bailyn: The Ideological Origins of the American Revolution [Az amerikai forradalom ideológiai gyökerei], Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1967; Gordon S. Wood: The Creation of the American Republic, 1776-1787 [Az amerikai köztársaság megteremtése 1776-1787] Chapel Hill: University of North Carolina Press, 1969; és J.G.A. Pocock: The Machiavellian Moment: Florentine Political Thought and the Atlantic Republican Tradition [A machiavelliánus tényező: a firenzei politikai gondolatrendszer és az atlanti republikánus hagyomány], Princeton: Princeton University Press, 1975. Összegezve e tanulmányok lényegét, röviden a következőt mondhatjuk. Bailyn az amerikai forradalom előtt és alatt megjelent pamfletirodalmat behatóan vizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy az elődök felfogásával ellentétben nem az angol common law, a puritán hagyományok, vagy a felvilágosodás eszméi határozták meg a forradalom programját, hanem azok a republikánus írók, akik a 17. századi angol polgárháború korszakában fejtették ki ellenzéki gondolatrendszerüket, valamint a 18. századi utódok, az úgynevezett „real whig" írók, akiknek nézőpontját az amerikaiak átvették és az amerikai ellenzéki álláspont kialakítására alkalmazták. Wood, Bailyn tanítványa és kollegája, egyetértve mesterével és elismerve annak munkáját, felkutatta a forradalom korszakának szerteágazó forrásait és ezek értékelése alapján megerősítette Bailyn érvelését. A politikaipamflet irodalmon kívül megvizsgálta a korszak sajtóját, levelezését, helyi képviselők vitáját, a tagállamok alkotmányrendszerének forrásait, és arra a következtetésre jutott, hogy a 18. századi angol ellenzéki mozgalom írásai alakították az amerikai forradalmárok gondolatrendszerét. Ezenkívül azonban szintén megvizsgálta az 1780-as évek politikai mozgalmait — ez volt az az időszak, amikor az amerikai forradalom társadalmi mozgalmai kerültek előtérbe — és ezekről a mozgalmakról egy új, kiegyensúlyozott értékelést fogalmazott meg munkájában. Ez pedig azt hangsúlyozta, hogy ezek a mozgalmak túlléptek a forradalom előtti programon és egy olyan politikai rendszert alakítottak ki, amelyek az 1787-ben megalkotott szövetségi alkotmány alapelveivel harmonizáltak. Pocock lényegében elfogadta Bailyn és Wood értelmezését, könyvében azonban történeti távlatba helyezte a republikánus eszme fejlődését, kiindulva az antik szerzőktől, hangsúlyozva az olasz városállamok közvetítétését, továbbá értékelve a 17. és 18. századi angol republikanizmust. Kiemelten foglalkozott a 17. századi angol ellenzéki író, James Harrington, eszméivel, aki jelentősen hatott a 18. századi angol és amerikai ellenzéki mozgalom eszmerendszerére. Pocock munkájának jelentősége abban jelölhető meg, hogy megerősítette Bailyn és Wood értékelését és hangsúlyozta a republikanizmus nemzetközi történelmi folyamatát. Lévai Csaba tanulmánya elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan értelmezhető a republikanizmus-vita szerepe az amerikai történetírásban. A kérdés tisztázása során a szerző be-