Századok – 2004
Beszámoló - Vörös Boldizsár: A jelen és a közelmúlt történetének tanítása – világháborúban és „világforradalomban” VI/1468
1475 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL bek között, az I. világháború — történetének iskolai oktatásával. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1919. január 12-i rendeletében, amelyben az 1918/19-es tanév megrövidülése miatt a középiskolák tanulmányi rendjében bekövetkező változtatásokkal foglalkozott, a történelem oktatását ekként szabályozta: „A mai idők és a közelmúlt ismerete és megértése oly fontos mozzanat, mely elől nem lehet kitérni. Ezért ajánlatos, hogy a IV és VIII. osztályokban a 19. század, a VII-ben pedig a francia forradalomból napjainkig terjedő korszak történetét és a többinek rovására a rendes arányok szerint tárgyaljuk."34 Az 1919 márciusában létrejövő Magyarországi Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának irányítói szintén fontosnak tartották, hogy a tanárok a rendszer szellemiségének megfelelő történelemoktatás keretében ismertessék a diákokkal a közelmúlt, így a világháború történetét is. A Közoktatásügyi Népbiztosság kiadásában megjelenő Fáklya című lap április 29-i számában látott napvilágot Bresztovszky Vilma cikke az új történelemtanításról. A szerző szerint eddig „A történettudomány éppen úgy, mint az iskolai történettanítás, egyszerűen a napi politika szolgálatába szegődött." Ε történelemtanítás „keretében kapta a minden rendű és korú diák azokat a hangzatos jelszavakat, amelyek az egész emberiséget együvé fogó érzések helyett faji és nemzeti gyűlölködés alapját igyekeztek megvetni. A történettanítás a múlt nagy horderejű eseményeit egyesek: királyok tetteiként mutatja be, térdig embervérben gázoló hadvezéreket az emberiség jóltevőinek jelmezébe öltöztet, a háborúnak nevezett tömeges embermészárlást nemcsak jogosnak, hanem a legnagyobbszerű emberi megnyilatkozásnak minősíti, aminek a révén a tömegek felfogásának megmételyezésével nagyban hozzájárult annak az előkészítéséhez, hogy a szemünk láttára, az uralkodó társadalmi osztályok imperialisztikus céljaiért lefolyt világborzalom kitörését Európa szerencsétlen népei nemhogy megakadályozni tudhatták volna, hanem a legtermészetesebb dologként fogadták el a hivatalosan megrendelt lelkesedés külső formái között." Mindezzel szemben, Bresztovszky szerint, az új történelemtanításnak a tömegmozgalmakjelentőségét kell felismertetnie a diákokkal, a múltat pedig a történelmi materialista felfogás alkalmazásával kell bemutatni. A szerző hangsúlyozta, ι hogy az új történelemtanításban nem tulajdonít kiemelt jelentőséget a „nemzeti történelemnek", mivel a „társadalom fejlődésének egyetemes törvényei Magyar -1 országban éppen olyan szükségszerűséggel érvényesülnek a múlt és jelen tényeiben, mint másutt".3 5 A közoktatásügyi népbiztosnak a diktatúra történelemoktatásának tárgyában kiadott május 13-i rendelete pedig leszögezte: „A Tanácsköztársaság valamennyi iskolájában a történelem tanításának az a feladata, hogy az ifjúságot minden eddigi társadalom gazdasági alapjairól, osztálytagozódásáról s elnyomott tömegeinek forradalmi megmozdulásairól tájékoztassa s ezzel a proletariátus felnövő nemzedékét előkészítse a társadalom átformálásának arra a hatalmas munkájára, mely most van folyamatban." A népbiztosság arra utasította a 34 A magyar vallás- és közokt. miniszternek 1919. évi 5695. számú rendelete a folyó iskolai évnek megrövidülése következtében a középiskolák tanulmányi rendjében szükségessé vált kivételes intézkedések tárgyában. Hivatalos Közlöny 1919. február 9. 51-55. Ld. még A forradalom és a tankönyvek. Néptanítók Lapja 1919. március 13. 24. 35 Bresztovszky Vilma·. A történelem az új iskolában. Fáklya 1919. április 29. 3. Vö. még pl. Új történelmet! Új Korszak 1919. május 9. 2.; Az új iskola. Új Világ 1919. 3-4. sz. 267.
