Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
150 EGRESI KATALIN A törvényjavaslatot a népjóléti minisztérium már az országos értekezlet előtt elküldte a szociálpolitika néhány kiemelkedő képviselőjének: Földes Bélának, Gaál Jenőnek, Navratil Ákosnak, Heller Farkasnak és Bálás Károlynak.51 A véleménykülönbségek miatt néhányuk felfogását érdemes részletesebben megvizsgálni. Navratil Ákos, a budapesti egyetem tanára nem tartotta célravezetőnek a kötelező biztosítás azonnali bevezetését, véleményét azzal támasztotta alá, hogy a magyar ipar nem bírná el, ez abból származó terheket. A megoldást a kormány gazdaságpolitikájának megváltoztatásában látta. A kormány védővámos, iparfejlesztő politikával a hazai termelésnek belső piacot tudna teremteni, a termelés fokozásával pedig növelhetőek a munkaalkalmak. „Csak azért biztosítani munkátlanság esetére, mert a területileg megcsökkent Magyarország, úgy amint előbbi értelmiségét nem tudja ellátni, ipari munkáslétszámának sem tud elegendő munkát nyújtani, rosszul alkotott orvosszernek, céltévesztettnek és az ipar szempontjából kockázatosnak tartanám."5 2 Hasonló véleményen volt Bálás Károly is. A kötelező biztosítás ellen két érvet hozott fel. Egyrészt a magyar gazdaság teherbíró képességét, másfelől a szakszervezetek és a szocialista-forradalmi tendenciák felerősödését. Véleménye szerint a munkahiány esetére szóló biztosítás az állam általi eltartás jogát iktatja törvénybe, ami munkakerüléshez, majd rendbontó zavargásokhoz fog vezetni. „A munkanélküliség ellen való állami, kötelező biztosítás gyökeres megoldása lehetetlenség a munka alapján álló modern társadalomban. Fenntartó, produktív és nem aláásó, forradalmi logikával az államok a munkanélküliséget csak a munkára kényszerítésen keresztül lehet és szabad segélyezni, azontúl pedig csak rendkívüli ínségakcióknak lehet helye. Ez a törvényjavaslat éppen ellenkező irányú."5 3 Bálás ennél is tovább megy, s véleménye szerint az a szociálpolitikai irányzat, amely ezt a biztosítást felkarolja, nem más mint a modern marxizmus megjelenése. Ezzel szemben Földes Béla a kötelező biztosítás bevezetése mellett érvelt. Véleménye szerint a biztosítás hiánya „emberiségi", társadalmi és politikai szempontból is hátrányos a gazdasági életre nézve. Az I. világháború és az azt követő gazdasági megszorító intézkedésekkel párhuzamosan jelentkező munkanélküliséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. Földes is hangot adott annak, hogy a biztosítás bevezetése az állam a munkaadó és a munkavállaló szféra számára egyaránt megterheléssel jár, ám mégis több az előnye, mint a hátránya. Egyrészt csökkentheti a munkanélküliek számát, másrészt hozzájárulhat a vásárlóerő fokozásához. A gondot inkább a biztosítással való esetleges visszaélésekben, a munkakerülésben látta, ám ezt megoldhatónak vélte gondos ellenőrzéssel és pontos törvényi szabályozással. A törvényjavaslatnak Földes szerint gondoskodnia kell a biztosítottak körének megállapításáról, a segélyre való jogosultságról és a segély mértékéről, valamint az állam hozzájárulásának a mértékéről. A véleményeket követően a munkahiány esetére szóló biztosítás tervezetét 1926. május 10-21. között a népjóléti minisztériumban összehívott ankéton is tárgyalták. Az országos társadalompolitikai értekezleten nagyjából az ankéton el-51 OL. К 166-1926 В 1. d. 350. 52 OL. К. 166 - 1926 В 1. d. 352. 53 Ol. К. 166-1926 В. 1. d. 353-354.
