Századok – 2004

Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119

TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 151 hangzott vélemények ismétlődtek meg. Pap Géza, népjóléti államtitkár, az 1927. évi betegség- és balesetbiztosítás esetére szóló törvénytervezet szerkesztője a kö­telező biztosítás bevezetése mellett érvelt, amelynek terheit az állam, a munka­adók és a munkavállalók közösen viselnék. Emellett támogatta egy egységes, köz­pontilag szervezett, minden foglalkozási ágra kiterjedő munkaközvetítő hivatal felállítását is. Ugyanakkor bizonyos megszorításokra tett javaslatot, amelyek egy­részt a segélyre jogosultak körét illetően, másrészt a segély összegének megálla­pításánál szükségesek. Úgy vélte, hogy a munkanélküliség nem egyformán jelent­kezett minden termelési ágban, ezért nem feltétlenül szükséges valamennyi fog­lalkozási ágra nézve alkalmazni. A segély mértéke nem érheti el azt az összeget, amely már munkakerülésre csábíthat. Hosszasan fejtegette a vétlen munkanél­küliség kialakulásának körülményeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a kö­telező biztosítás azért jobb, mint a különböző jótékonysági és ínségakciók, mert a munkanélkülivé vált egyén nem kerül megalázó helyzetbe. A biztosítás beveze­tésének jogosságát abban látta, hogy az I. világháborút követően a munkanélkü­liség oka „nem a munkás személyében, nem az ő munkaképességének és mun­kakészségének, nem az ő testi, lelki és erkölcsi épségének hiányában, hanem a társadalomnak, a gazdasági rendnek a betegségében keletkezik."5 4 Pap Géza szerint egy, az I. világháború utáni korszakra jellemző általános jelenséggel állunk szemben, amit sürgősen orvosolni kell. Úgy vélte, hogy a mun­kahiány esetére vonatkozó biztosítással szemben felhozott vádak alaptalanok. Az egyik legsúlyosabb ellenérv a magyar gazdaság súlyos helyzete volt. Pap arra hi­vatkozott, hogy legfontosabb külkereskedelmi partnereink: Ausztria, Németor­szág és Csehszlovákia már sokkal előbbre tart társadalombiztosítás törvényi sza­bályozása terén, ezen államok gazdasága is elbírja a biztosítással járó terheket. A munkakerülésre, és a munkások elzüllésére vonatkozó vádak pedig kiküszöböl­hetőek, ha a segélyre jogosultság kritériumait a törvényjavaslat pontosan körül­határolja. Pap Géza ezzel kapcsolatban három kritérium megállapítását tartotta szükségesnek: 1. Segélyt csak az igényelhet, aki a segély igénybevétele előtt hu­zamosabb ideig biztosításra kötelezett volt, tehát nem rövid ideig tartó látszat­munkát végzett, 2. aki a munkahiány vétlenségét bizonyítani tudja, munkaviszo­nyának megszüntetésének nem maga az oka, 3. valamint aki keresőképes, nem a személyében rejlő körülmények (öregség, betegség, rokkantság), hanem a mun­kapiac viszonyai gátolják a munkavégzésben. Andor Endre miniszteri tanácsos, a munkanélküliség különböző fajtáiról beszélt. Úgy vélte, két fő típust és ezeken belül további két altípust szükséges megkülönböztetni. Az egyik főtípus a világháború által okozott abnormális mun­kahiány, a másik a foglalkozások túlnyomó részével együtt járó normális munka­hiány, amely meghatározott időszakokban visszatér. Mindegyik típusban van akut munkahiány, amely teljes munka- és keresetképtelenséget hoz létre. Ez a típusú munkahiány a dolgozók keresetét a létminimum alá süllyeszti, ami egyaránt sú­lyos a termelésre és a fogyasztásra. Ugyanakkor beszélhetünk ún. leplezett, ideig­lenes munkahiányról is. 54 Társadalompolitikai értekezlet 201.

Next

/
Oldalképek
Tartalom