Századok – 2004
Beszámoló - Vörös Boldizsár: A jelen és a közelmúlt történetének tanítása – világháborúban és „világforradalomban” VI/1468
1474 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL ság elősegítésére, erkölcsi érzelmek felkeltésére, a közös munkára való elhatározások megalapozására".2 8 Hasonlóan értékelte az e „vezérfonal" felhasználásával tartandó iskolai előadások jelentőségét a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1917. március 31-i rendelete is, amely engedélyezte e tanításokat a különböző típusú oktatási intézményekben: „Az előadások célja elsősorban a tanulóifjúság rendszeres tájékoztatása a nagy világesemény [ti. a világháború - V B.] jelentőségéről: olyan nézőpontok nyújtása, melyek máris képessé teszik az ifjúságot arra, hogy az események okait meglátva, könnyebben felfoghassák a már megérlelt kulturális, politikai, nemzetgazdasági és szociális hatásokat és könnyebben megérthessék azokat is, melyeket a háború változó folyása a nemzetek és emberiség jövendőjében előkészít."2 9 A kötetről 1917 folyamán számos ismertetés jelent meg; nem egy közülük jól mutatja, hogy nemcsak e „vezérfonal" készítői, hanem recenzensei is szembesültek a jelenkortörténet-írás, illetve -tanítás fontosságával és problémáival. A Világ hasábjain közzétett ismertetés hangsúlyozta: „A nagy gonddal, hozzáértéssel és objektivitással készült könyvnek jelentőségét még nagyobbnak kell ítélnünk, ha meggondoljuk, hogy e tájékoztatás áttöri a magyar iskolák tanítástervének azt az indokolatlan strucc-eljárását, mellyel az utolsó évtizedek történetéről egyszerűen nem vett tudomást, s a kiegyezéssel (legjobb esetben a berlini kongresszussal) lezárta az eseményeket. A Vezérfonal ezzel szemben az utolsó hónapokig viszi az események elbeszélését."30 Az Új Nemzedék recenzense Balanyi Györgynek a jelenkortörténet-tanítás egy, már korábban is többször említett lehetséges hibáját: a szakmailag még nem teljesen rögzített nézetek iskolai anyagban történő közzétételét rótta fel: „Balanyi látható objektivitásra törekszik [...], mégis ahol nem regisztrál, hanem ítéletet mond, nem írhatjuk alá minden mondatát. Hiszen ezekről a húsunkba vágó kérdésekről még nem is alakulhatott ki egységes felfogás!"3 1 1917 végére a kötet elfogyott,3 2 és 1918-ban már megjelent a munka 2. kiadása, ezt azonban készítői nem egészítették ki a világháború legújabb fejleményeinek ábrázolásával.3 3 Az ugyanezen év őszén lezajló polgári forradalomban létrejövő új rendszer közoktatásügyének illetékesei szintén foglalkoztak a közelmúlt —így tehát, töb- ι 2" Imre Sándor: A háborús kérdések iskolai feldolgozása. Szempontok. In: A világháború... i. m. 236., 237. ' 1 29 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1917. évi 2293. ein. sz. rendelete a Magyar , Paedagogiai Társulat [sic!] háborús előadásai tárgyában. Hivatalos Közlöny 1917. április 15. 141-142. Ld. még Imre Sándor rendelettervezetét: DRERL C/39. Imre II. Sándor. Tanulmányok 6. köt. 20. sz. 30 Napjaink története a magyar iskolában. Világ 1917. május 5. 8. A jelenkortörténet-tanítás fontosságát más ismertetések is hangsúlyozták: „E kötet, mely a »Magyar Paedagogiai Társaság Könyvtáráénak első számaként jelent meg, a jelen történetét akarja rendszeres tanítások formájában bevinni iskoláinkba." Molnár Oszkár: Imre Sándor: A világháború. Család és Iskola 1917. május 15. 42. „Evvel a kötettel talán véglegesen megvetettük annak a fontos elvnek alapját, hogy az iskolában mindenféle történet (a magyar nemzet története, világtörténet, irodalomtörténet, a pedagógia története) tanításában a mai napig menjünk." Frank Antal: A világháború. Magyar Tanítóképző 1917. 7-8. sz. 268. 31 Gesztesi Gyula: A világháború az iskolában. (Imre Sándor könyve.) Új Nemzedék 1917. május 27. 334. 32 „A világháború"... Magyar Paedagogia 1917. 10. sz. 587. 33 A világháború. Vezérfonal iskolai tanításokhoz és tájékoztató a nagyközönség számára. Szerk. Imre Sándor. 2. kiadás. Budapest, Franklin, 1918. (A Magyar Paedagogiai Társaság Könyvtára 1.)
