Századok – 2004
Beszámoló - Vörös Boldizsár: A jelen és a közelmúlt történetének tanítása – világháborúban és „világforradalomban” VI/1468
1473 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL felelő súllyal esnek a békekötés mérlegébe".2 1 Hasonlóképpen állapította meg Rácz Gyula is, az általa írt V, a háború és a gazdasági élet kapcsolatát tárgyaló fejezetben: „a nagyhatalmak azért nyúltak fegyverhez, hogy a gazdasági hódítás után az állam hatalmát más nyelvű, más fajú, más szervezetű népekre politikai tekintetben is kiterjesszék (imperiális politika). A XX. sz. politikáját ez az imperializmus szabja meg: a nagy államok arra törekednek, hogy hatalmukat a világ dolgainak intézésében és magoknak a szükséges világpiacokat biztosítsák. így tehát a háború világgazdasági mérkőzés is".22 A VI-VII. fejezetben Kemény Ferenc írt a közművelődés, a társadalom és a háború kapcsolatáról, részletesen foglalkozva a különféle segélyszervezetek tevékenységével.2 3 A VIII. fejezetet Imre Sándor állította össze a közegészségügy és a háború összefüggéseiről.24 Az első rész IX. fejezete (A közerkölcsiség és a háború) szintén Imre Sándor munkája volt. Ebben a szerző a következő, határozott iránymutatást adta olvasóinak: „Tulajdonságaink és cselekedeteink értékének legfőbb, erkölcsi mértéke ma kétségtelenül a köz java. Ε megítélés alól semmi és senki sem vonhatja ki magát, s mindig az a kérdés: hol tehet valaki legtöbb hasznot".25 Ezzel kapcsolatban Imre számos, általa kedvezőnek tartott jelenségről írt (pl. nemzeti összetartozás, hazaszeretet, önfeláldozás, kötelességérzés stb.), ugyanakkor foglalkozott azokkal is, amelyeket „szomorú "-aknak tekintett (pl. katonai szolgálat alól való kibújás, kapzsiság, hűtlenség, önzés stb.).2 6 Az első rész X., egyben záró fejezete Angyal Dávid Elmélkedések a jövőről című írása volt. Szerzője hangsúlyozta: „A nagy küzdelem még nincs befejezve, még egy ideig harcolnunk kell az óhajtott békéért", mert ha ellenségeink „győznek, nemzetünket nagy katasztrófa érné; nem volna remény arra, hogy egyhamar helyreállíthatnék a régi magyar területet és hogy újra felépíthetnők romjaiból a nemzeti életet". Ám „Istennek hála, most már alapos az a remény, hogy szerencsésen fog végződni a háború." Elmélkedéseit pedig Angyal a következőképpen zárta: „Ha szellemi és anyagi műveltségünket gyarapítottuk, nem kell félnünk a jövendő viharoktól. Európa állapota sokáig nyugtalan lesz a nagy háború után is, résen kell állanunk, dolgoznunk kell minden erőnk megfeszítésével, hogy 1 megvédjük nemzeti életünket a békében és a háborúban."2 7 A kötet első részéhez képest jóval rövidebb második részében Imre Sándor 1 adott szempontokat az oktatóknak a háború kérdéseinek iskolai feldolgozásához, 1 ekként határozva meg e tanítások céljait: „ki kell elégíteniök az ifjúságban meglevő érdeklődést, ki kell ezt terjeszteniük újabb területekre és eszméltetniök kell a tanulókat", merthogy: „A nyújtott ismereti anyag csak eszköz a nemzeti tudatos-21 Littke Aurél: A hadviselő országok földrajza. Szempontok és vázlat. In: A világháború- i. m. 123. 22 Rácz Gyula: A háború és a gazdasági élet. In: A világháború... i. m. 138. A világháború okai között a gazdasági tényezők jelentőségét további szerzők is elismerték. Ld. Balanyi: i. m. 4.; Kemény Ferenc: Közművelődés. Társadalom. In: A világháború... i. m. 185. 23 Kemény: i. m. 175-199. 24 Imre Sándor: A közegészségügy és a háború. In: A világháború... i. m. 200-212. 25 Imre Sándor: A közerkölcsiség és a háború. In: A világháború... i. m. 214-216. 26 Uo. 217-218. 27 Angyal Dávid: Elmélkedések a jövőről. In: A világháború... i. m. 227., 231.
