Századok – 2004
Beszámoló - Vörös Boldizsár: A jelen és a közelmúlt történetének tanítása – világháborúban és „világforradalomban” VI/1468
1470 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL velést".6 A Néptanítók Lapja október 28-i számának A legújabb kor ismertetése című vezércikke pedig rámutatott: eddig „a legújabb korszak ismertetése mindenféle tanításból kimaradt", mert a tanárok attól tartottak, hogy ezekről az időkről nem tudnak pártatlan, elfogulatlan véleményt kialakítani a diákokban -ám, ezen írás szerint, a nemzet jóléte szempontjából szükséges, hogy a polgárok ismerjék saját történelmi korszakuk előzményeit. A vezércikk hangsúlyozta: az oktatásban az elfogultságtól, a pártosságtól „csak egyetlen körülmény óvhat meg bennünket: az, ha akarunk tárgyilagosak, pártatlanok, elfogulatlanok lenni. Ez nem könnyű, mert hiszen benne élünk a legutóbbi korszak következményeiben és mert lehetetlen mindennek az indítóokát tisztán látnunk. De éppen úgy, ahogyan az igazság voltaképpen az igazságra való becsületes törekvésben van, a tárgyiasság is akkor sikerül, ha ezt célul tűzzük ki és szakadatlan önbírálattal igyekszünk feléje. [...] Ha valahol, hát éppen ezen a téren szükséges, hogy a tanítás anyaga minden elfogultságtól menten, tisztán a nemzeti feladatokra való előkészítés szempontjából állapíttassák meg. Az legyen a kérdés: mit kell tudnia mindenkinek a legközelebbi múltból avégre, hogy a maga élete körülményeit és a nemzet mostani feladatait megérthesse s a nemzeti közös munkában részt venni tudjon. [...] A legújabb korból kétségtelenül az a legfontosabb, ami a háború kitörését és alakulását megérteti, meg ami a magunk helyzetének a megismertetésére szolgál.'"Mindezen gondolatok, célkitűzések szerepeltek abban a felterjesztésben is, amellyel a Magyar Paedagogiai Társaság 1915 végén fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, arra kérve őt: rendelje el, hogy a tanárok az iskolásoknak ismertessék a háború előzményeit, eddigi történetét, valamint kapcsolatát a különféle gazdasági, társadalmi, politikai kérdésekkel. Ε tanítások folyamán általánosabb érvényű erkölcsi tanulságok megfogalmazására és a jövő nagy kérdéseinek tárgyalására is sor kerülne. A felterjesztés készítői szerint mindehhez szükség van egy, a szakemberek által készített „vezérfonalra", amelynek segítségével a tanárok az oktatást végezhetnék - e kiadvány megszerkesztéséről pedig a Társaság készséggel gondoskodnék.8 A „vezérfonalat" Imre Sándor szerkesztette 1915 és 1917 között; az egyes fejezetek szerzőivel folytatott levelezéséből pedig kiderül, hogy miként szembesültek e kötet munkatársai a jelenkortörténet-írás, illetve -tanítás legkülönfélébb problémáival. A „vezérfonal" megjelentetésének céljairól, a feladat nehézségeiről Imre összefoglalóan ezt írta Márki Sándor professzornak azon levelében, amellyel a munkában való közreműködésre kérte fel őt: „legyen szíves Méltóságod a tervezett vezérfonal egyik legfőbb pontját, az ország belső története a háború kitörése 6 Imre Sándor: A háború és a paedagogia. Budapesti Szemle 1915. 466. sz. 141-144. 7 A legújabb kor ismertetése. Néptanítók Lapja 1915. október 28. 1-2. A cikk szerzője minden bizonnyal Imre Sándor. Ld. ehhez DRERL C/39. Imre II. Sándor: Tanulmányok 8. köt. 35. sz. A jelenkor történetének tanításával a háború időszakában foglalkozott még pl. Szende Pál·. A jelenkor történetének tanítása. Huszadik Század 1915. 396-399.; Szobolovszky István·. A háború hatása a tanítási tárgyakra. Család és Iskola 1915. október 15. 144-145.; Dr. Haury István: A háborús események tárgyalása az inasiskolában. Iskolák Újságja 1916. április 1. 2-3.; Dékány István: A történelemtanítás új rendje Poroszországban. Magyar Paedagogia 1916. 6-7. sz. 305-315.; Szentirmai Imre: A középiskolai történettanítás. Magyar Paedagogia 1917. 10. sz. 534-539. 8 Az előterjesztés szövegét ld. Összefoglaló tanítások a háborúról. Magyar Paedagogia 1917. 5. sz. 291-294.
