Századok – 2004
Beszámoló - Vörös Boldizsár: A jelen és a közelmúlt történetének tanítása – világháborúban és „világforradalomban” VI/1468
1471 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL óta, a nemzeti tudatosság érdekében, a jövő okos és egyetértő nemzeti munkájának előkészítése céljából sillabusz alakjában kidolgozni. A feladat kényessége nemcsak tárgyi ismereteket, hanem nagy pedagógiai tapintatot, teljes elfogulatlanságot és az ifjúság lelkületével való ismeretséget kíván."9 Márki válaszlevele pedig jól mutatja, hogy a tudós miként értékelte a jelenkortörténet-tanítás lehetőségeit és jelentőségét: „Kísérlete utat törhet annak a felfogásnak, hogy iskoláinkban az ó- és középkor történetének összébbszorításával inkább az új, különösen pedig a legújabb kor története tanításával foglalkozzunk. Ezzel nem visszük be a politikát az iskolába, de erősebbé tesszük a polgári és a nemzeti érzést, s ezzel is erősebbé, okosabbá nevelhetjük a nemzetet."10 A háború előzményeiről Balanyi György írt, akinek munkáját Imre Sándor átnézésre elküldte Angyal Dávidnak. A bíráló és a szerkesztő észrevételei jól mutatják, hogy a rendelkezésre álló adatok nem elegendő mennyisége és a politikai hatalom tényleges vagy csak vélt elvárásaihoz való igazodás miként befolyásolták a jelenkortörténet-írás művelőjét. Angyal Dávid ezt írta levelében Imre Sándornak: „Balanyi munkája igen alapos és okos. Csak a 3. lapon kérem, tessék törölni a mi külügyi politikánkra vonatkozó bírálatot, mert az nincs bebizonyítva és így nem is tanítható. De kényes dolog is."1 1 Válaszlevelének fogalmazványában Imre így reagált erre: „A jelzett részt mellőzöm, mert az a cél, h[ogy] komoly ellenvetést ne lehessen tenni a szöveg ellen, s ezért ezt a figyelmeztetést igen köszönöm."12 A kötet hadtörténeti fejezetét készítő Pilch Jenő Imréhez írott leveléből pedig az derül ki, hogy a jelenkor történészének olykor a rendelkezésére álló adatok nagy mennyisége okoz problémát: „Nagy az anyag, de két éve már, hogy dúl az eseményekkel teli iszonyú hadjárat, vagyis igen nehéz megválogatni azt, ami kivetnivaló és ami föltétlenül szükséges."1 3 Pilch egy másik levele — amelyben a r kéziratot kiegészítés céljából visszakérte a szerkesztőtől —jól mutatja azt, hogy a jelenkortörténet-író miként törekedik az események sorozatának folyamatos nyomon követésére, rögzítésére, tagolására és a műve megalkotásához szükséges történelmi távlat megtalálására: „Verdun ostromáról egy szót sem írtam. Utóbbiról pedig már meg lehet emlékezni, mivel a Somme menti harcokkal, bizonyos tekin-9 Imre Sándor levele Márki Sándornak (Budapest, 1915. november 30.). Magyar Tudományos ι Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Ms 5162/444. sz. 10 Márki még ezt írta Imre munkájáról idézett levelében: „Mostani kísérlete talán II. Józsefnek arra a gondolatára emlékeztet, hogy az iskolákban hírlapokat kellene olvastatni és magyaráztatni, de terve rendszeres; és újabb idők fuvallata van benne." Márki Sándor levele Imre Sándornak (Kolozsvár, 1915. december 5.). DRERL C/39. Imre II. Sándor levelezése, 34. d. Márki Sándor, sz. n. 11 Angyal Dávid levele Imre Sándornak (d. n.). DRERL C/39. Imre II. Sándor levelezése, 31. d. Angyal Dávid, 1. sz. A megfelelő adatok hiánya a kötet hadtörténeti fejezetét készítő Pilch Jenőnek is problémát jelentett, aki így írt erről Imrének: „Hozzáfogtam a tengeri harcokhoz, a légi háborúhoz és a gyarmati harcok leírásához is. Az utóbbi okoz nagy gondot, mert alig van róluk megbízható adatunk." Pilch Jenő levele Imre Sándornak (Budapest, 1916. május 22.). DRERL C/39. Imre II. Sándor levelezése, 35. d. Pilch, 9. sz. Amikor később Pilch befejezte munkáját, ezt írta Imrének: „Egy dolog maradt el, nevezetesen a gyarmati háborúk, amelyekhez sehogy sem tudtam olyan adatokra bukkanni, hogy jó fejezetet hozhassak össze." Pilch Jenő levele Imre Sándornak (Budapest, 1916. június 11.). DRERL C/39. Imre II. Sándor levelezése, 35. d. Pilch, 10. sz. 12 Imre Sándor Angyal Dávidhoz intézendő levelének fogalmazványa (1916. április 11.?). DRERL C/39. Imre II. Sándor levelezése, 31. d. Angyal Dávid, 1. sz. 13 Pilch Jenő levele Imre Sándornak (Budapest, 1916. április 22.). DRERL C/39. Imre II. Sándor levelezése, 35. d. Pilch, 6. sz. »
