Századok – 2004
Beszámoló - Magyar–brit kapcsolatok 1848-tól napjainkig. A Londoni Magyar Kulturális Központ és a Londoni Egyetem Közép-Kelet-Európai Tanszéke által 2004. április 16–17-én megrendezett konferenciáról (Beretzky Ágnes) VI/1431
1434 BESZÁMOLÓ nagyhatalmának újjászületését éltette, melynek a magyar egyik fö — ha nem a legfőbb — államalkotó eleme. Budapesten ezután mindent megtettek, hogy a müveit angol urat megnyerjék: Pattersont a Kisfaludy Társaság majd a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, 1884-től pedig gyakorlatilag haláláig a budapesti egyetem első angol professzora volt. Ez utóbbi minőségében számos korszakos művet jegyzett (pl. Angol nyelvtan és olvasókönyv), s ő alapozta meg az angol tanszék könyvtárát is. A neves professzor esetleges politikai tevékenysége —mint az előadásból kiderült — még feltáratlan. Az azonban felettébb valószínű, hogy a magyar kormány igénybe vette szolgálatait Magyarország angliai népszerűsítésében, mint ahogy az is, hogy a korabeli magyar politikai elit kevéssé szívlelte meg a jószándékú idegen kritikáját: „nektek magyaroknak [...] egy nagy hibátok van, ami súlyos, sőt talán végzetes lehet. Az, hogy mindig visszafelé tekingettek a történelemben. Nem Rákóczi és Kálvin idejében élünk - még csak nem is Széchenyiében vagy Kossuthéban; [...] ha Magyarország nem lesz civilizált állam az alatt a rövid idő alatt, amíg a Török Birodalom fennáll, túl késő lesz. Ez az, ami elkeserít, amikor annyi magyart látok — jó hazafiakat — hátrafelé és befelé tekinteni, ahelyett, hogy előre és kifelé tekintenének." A kiegyezés utáni évtizedekben a Nagy-Britanniában állandósult kedvező Magyarország-kép az 1905-ös alkotmányos válság hatására megrendült, amin a két további destabilizáló tényező, a megoldatlan nemzetiségi és a választójogi kérdés előtérbe kerülése csak rontott. Az első világháború alatt pedig Magyarország megítélése soha nem látott mélypontra zuhant Angliában, s az 1916. augusztusi bukaresti egyezmény, melyben a Foreign Office is elismerte Románia jogát Erdélyre és a Partiumra, már Magyarország integritását fenyegette. Ennek hátterében azonban — mint azt Mark Cornwall,5 a dundee-i egyetem professzora is kiemelte — elsősorban nem a represszív magyar nemzetiségpolitikai gyakorlat, vagy Kelet-Közép-Európa nemzetiségi alapokon való átrendezésének koncepciója állt, (annál is inkább, mivel a nemzetiségekkel való bánásmód éppen 1913-tól érezhetően javult), hanem sokkal inkább rövidtávú stratégiai érdekek, azaz a háború megnyerésének szükségessége diktálták. S bár a brit külügyminisztériumban a Monarchia és Magyarország jövőjét illetően a felosztás mellett egészen 1918 tavaszáig tovább élt a fÖderalizációs elképzelés is, a liberálnacionalisták (Robert William Seton-Watson és köre) által unalomig sulykolt „soviniszta Magyarország"-kép az erkölcsi hadviselés részévé vált, s igazolni látszott a feltevést, hogy a történelmi Magyarország megcsonkítása nemcsak a háború megnyerése miatt szükséges, hanem igazságos is. Ε háborús propaganda hatására pedig az eddig bizonytalan vagy éppenséggel Magyarország iránt megértőbb brit diplomaták mind többen tették magukévá a kisebbségeit kíméletlenül elnyomó nemzet képét. A Foreign Office-ban velük ellentétesen vélekedő integritáspárti aktív „magyarszimpatizánsok" köre ezzel szemben — Cornwall szerint — már a háború kitörése óta eleve kisebbségben volt, 1917-18 fordulójára pedig minimálisra zsugorodott. Nem véletlenül, hiszen a háborús ellenfél, Magyarország népszerűsítésén fáradozók, többek között Arthur Delisle, Budapesten tartózkodó brit újságíró vagy Arthur Yolland professzor — Patterson utód-5 Mark Cornwall: Great Britan and the Splintering of Greater Hungary, 1914-1918. Kézirat.
