Századok – 2004

Beszámoló - Magyar–brit kapcsolatok 1848-tól napjainkig. A Londoni Magyar Kulturális Központ és a Londoni Egyetem Közép-Kelet-Európai Tanszéke által 2004. április 16–17-én megrendezett konferenciáról (Beretzky Ágnes) VI/1431

BESZÁMOLÓ 1433 Az elutasítás hátterében — mint láttuk — Ausztriának, mint az európai erőegyensúly sarkkövének a fenntartása állt, ami változatlanul a brit külpolitika axiómájának számított. Nagy-Britanniában azonban azt is felismerték, hogy hi­vatásának Ausztria csak akkor felehet meg, ha belsőleg szilárd. A solferinoi és königgrátzi vereségek miatt éppen ezért Londonban is mind gyakrabban hangsú­lyozták a dinasztia és a magyarok kibékülésének szükségességét. A függetlenség elutasításától a megegyezés támogatása felé való elmozdulást kiválóan érzékeltet­te John Eibner3 előadása a Times első bécsi tudósítójának, Thomas O'M. Birdnek a pályafutásáról. A magát angolnak és osztráknak egyaránt valló Bird — a Met­ternich család korábbi angoltanára — 1848 októberétől a kiegyezésig heti két-há­rom ízben tudósította a legbefolyásosabb brit napilapot a magyar belpolitika ala­kulásáról; nem bízott Kossuth államférfiúi képességeiben, s abban sem, hogy egy független Magyarország képes lenne sikeresen betölteni az addig Ausztriának tu­lajdonított egyensúlyi szerepet. Mindebből következett, hogy — összhangban a hivatalos brit állásponttal — cikkeiben Bird a magyar szabadságharc leverése mellett foglalt állást, majd hatásos érveléssel a Kossuth- Pulszky-féle propaganda ellensúlyozására törekedett, akár a magyar emigráció megosztottságának kihasz­nálásával is. Bird egyedül üdvözítő megoldásnak Ausztria és Magyarország egyesülését tartotta olyan liberális alkotmány alapján, amely egyenlőséget biztosít a nemzeti­ségeknek. A valóságban azonban éppen az ellenkező tendencia érvényesült, s az 1850-es évek közepére ő is felismerte, hogy az osztrák abszolutizmus fokozatos térhódítása és a németesítés a magyarok passzív ellenállását vívta ki, ami tovább gyengítette a birodalmat. A hatvanas évek elejétől ezért tudósításaiban mind na­gyobb teret nyert Bécs abszolutizmusának kritikája és a magyar alkotmány visz­szaállításának szükségessége. 1866 februárját a pesti Angol Királynő ben töltötte, s — Eibner szavaival — a magyarok „bűvkörébe került": elragadtatással szólt a magyai· nemességről, különösen Deákról, akiben a magyar nemzeti érdek képvi­seletének és az egységes birodalom megőrzésének garanciáját látta. Innen már csak egy lépés választotta el a kiegyezéstől, melyről azonban megromlott egész­ségi állapota miatt már nem ő írt elismerő sorokat. Az 1867:XII. törvénycikk, amelytől a Monarchia stabilitásának növekedését ι várták, ténylegesen igen kedvező fogadtatásban részesült a szigetországban. Az egyre szélesedő politikai-gazdasági kapcsolatokon túl azonban a kiegyezés jelen­tős kulturális hozadékkal is járt: nemcsak a magyar irodalmat népszerűsítette Nagy-Britanniában, hanem az angol nyelv magyarországi elterjesztéséhez is hoz­zájárult. A mindezekben úttörő szerepet vállaló Arthur J. Patterson tevékenysé­gébe Frank Tibor4 előadása révén nyerhetünk betekintést. Patterson 1869-es — alapvetően útleírásnak szánt fő művében — a The Magyars, Their Country and Institutions (A magyarok, országuk és intézményeik) az elsők között tájékoztatta hazája olvasóközönségét a kiegyezéshez vezető útról és Ausztria-Magyarország új államberendezkedéséről. Könyvében a szerző magyar informátorai hatására — aligha meglepően — igen magyarbarát hangot ütött meg: a mű Európa egyik 3 John Eibner: From Our Own Correspondent: Thomas O'M. Bird of The Times and the Hungarian Question, 1848-1866. Kézirat. 4 Frank Tibor: Arthur J. Patterson and the Austro-Hungarian Settlement of 1867. Kézirat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom