Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
MENTŐAKCIÓK MAGYARORSZÁGON. MÍTOSZOK ÉS A VALÓSÁG 1405 politikai és egzisztenciális szempontból egyaránt célszerűbb a szovjet hódítást és az ország leigázását hangsúlyozni, semmint a zsidók felszabadulását. Ε tanulmány most három olyan mentőakcióval foglalkozik, amely a zsidó vezetőknek az SS-szel folytatott tárgyalásain alapult. A felek erősen eltérő pozíciókból tárgyaltak egymással. Minden hatalmi adu az SS kezében volt, a megszállás után csapdába került zsidóság viszont tehetetlen és védtelen helyzetben volt. Nem utolsó sorban azért váltak tehetetlenekké, mert a legfőbb hitközségi és cionista vezetők, noha tisztában voltak a náci kézre jutott eufópai országokban alkalmazott „végleges megoldás" valóságával,32 amíg tehették volna, sem tettek semmiféle vészintézkedést a mentés vagy az esetleges ellenállás irányában.3 3 Védtelenekké pedig azért váltak a magyar zsidók, mert a biztonságukkal kapcsolatos legutolsó reményeik is füstbe mentek, amikor a németek letartóztatták a kormány konzervatív-arisztokrata tagjait, illetve amikor elárulták őket azok a magyarok, akiktől biztonságuk függött. Horthy titokban hozzájárult zsidó „munkások" Németországba szállításához; a magyar államhoz mindig is hű zsidók azt hallották, hogy „teljesíteniük kell a németek minden utasítását"; a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány lelkesen magáévá tette a „végleges megoldás" programját; az évtizedes antiszemita uszítástól megrészegült keresztény lakosság pedig legfeljebb tétlenül nézte végig a történéseket. Közösségüket kétségbeesetten menteni próbálva, a zsidó vezetők úgy érezték, nincs más választásuk, mint tárgyalásokba bocsátkozni a Magyarországra küldött SS-képviselőkkel. Megkönnyítette elhatározásukat a szlovák zsidó vezetőktől kapott tanács is, bármennyire tévesnek és károsnak bizonyult is az a későbbiekben. A szlovákiai zsidó közösség vezetői ugyanis azt a később merőben tévesnek bizonyult illúziót táplálták, hogy az ottani deportálások leállítását Dieter Wisliceny megvesztegetése eredményezte.34 Tanácsolták egy nagy szabású terv, az „Európa-terv"3 5 felújítását is, amely megvesztegetés útján még több zsidó életet menthetett volna meg a náci kézre került európai országokban. 32 I.m., 23. fejezet. 33 Jeruzsálemi rágalmazási perében Kasztner beismerte, hogy eljutott hozzá Moshe Sharett, illetve Izhak Ben-Zvi, Izrael későbbi miniszterelnökének és elnökének figyelmeztetése, mely szerint a magyar zsidóságnak fel kell készülnie a mentésre és az ellenállásra, csak éppen Kasztner nem továbbította ezt a figyelmeztetést kolozsvári hitsorsosaihoz, 1. Benjamin Halevi bíró ítéletindoklásának 52. cikkelyét. A cionista vezetők nem szívlelték meg Menahem Badernek, az isztambuli Jewish Agency egyik vezetőjének több hónappal a német megszállás előtt elküldött figyelmeztetését sem, vö. Braham: i.m. 776. 34 Szlovákia zsidóit, akik közül sok volt a magyar ajkú, az elsők között deportálták Auschwitzba. 1942. március 26. és június között majdnem 60 000 zsidót, a közösség kétharmadát szállították a lublini kerületbe vagy Auschwitzba. Több oka is volt, hogy leállították a deportálásokat: a szlovák nemzeti vezetők meg akarták látogatni „a Keleten létesült új zsidó telepeket", ami könnyen feltárhatta volna a „végleges megoldás" szörnyű valóságát; sikerült megvesztegetni több helyi Hlinka-gárdista vezetőt; a hátra maradt zsidóknak sikerült „védleveleket" szerezniük, amelyek igazolták, hogy nemzetgazdasági szempontból nélkülözhetetlenek; nyomást fejtett ki a katolikus egyház és a Vatikán is. Michael Dov Weissmandel rabbi, a szlovák zsidók „munkacsoportjának" egyik vezéralakja, csak 1942 júniusában-júliusában kereste meg Wislicenyt, amikor a deportálások már véget értek. De még ez a megkeresés is közvetett volt, mert Karel Hochbergen, a SS-nek dolgozó zsidó árulón keresztül történt. Wisliceny vette a lapot, és „szolgálataiért" két ízben is átvett 25 000 dollárt. A szlovák zsidóság katasztrófájának részleteiről 1. Bauer: i.m., 5. és 6. fejezet, valamint Braham: i.m., 1027-1029. 35 Felbuzdulva a szlovákiai deportálások leállításának vélt sikerén, a szlovákiai zsidó vezetők 1942 októberében, Hochbergen keresztül újra megkeresték Wislicenyt, hogy felajánlják neki az „Eu-
