Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
1406 RANDOLPH L. BRAHAM Szlovákiai hitsorsosaikhoz hasonlóan a magyar zsidó vezetők is abból a téves meggyőződésből indultak ki, hogy a Sonderkommando vezetőinek megvesztegetése elháríthatja, vagy legalább késleltetheti a nácik zsidóellenes hadjáratát. Nem tudták, mert nem is tudhatták, hogy ezek az SS-tisztek a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak voltak alárendelve, amely elkötelezte magát a „végleges megoldás" mellett, vagyis a magyarországi SS-tiszteknek csak nagyon korlátozott döntési jogkörük volt arra nézve, hogy bizonyos zsidókat kiemeljenek a „végleges megoldás" hatóköréből.36 Az SS tárgyalási pozíciója épp olyan világos volt, mint amilyen kíméletlen. Azzal, hogy tárgyalásokba bocsátkoztak a magyar zsidó vezetőkkel, és korlátozott számban el is engedtek zsidókat, csak még engedelmesebbé tették a zsidó lakosságot, elérve, hogy fel se merüljön benne az ellenállás gondolata, vagyis minden komolyabb zökkenő nélkül hajthassák végre a „végleges megoldás" programját. Ez volt az elsődleges, ha ugyan nem a döntő célja az SS-nek, amikor tárgyalásokba bocsátkozott a szlovákiai vagy a magyarországi zsidó vezetőkkel különböző mentőakciókról, így az „Európa-tervről" is. Nem hagyta hidegen a Magyarországra küldött SS-tiszteket az sem, hogy így minél nagyobb zsidó vagyonra tehetik rá a kezüket, és különböző álságos tervezetek révén a Harmadik Birodalom politikai és katonai érdekeit is előmozdíthatják. Noha a zsidó tárgyalók tisztában voltak a „végső megoldással" és a végrehajtását célzó addigi SS-taktikákkal és -stratégiákkal, nekik is volt alapvető stratégiájuk: azzal próbálták megoltalmazni a zsidó közösség érdekeit, hogy megpróbálták megnyerni az idővel folytatott versenyfutást. Szemüket a szövetségesek, és különösen a Vörös Hadsereg előrenyomulásán tartva, azt remélték, megvesztegetésekkel és a tárgyalások minél szívósabb elhúzásával megnyerhetik ezt a versenyt. A nácikat azonban nem lehetett lóvá tenni. Noha minden bizonnyal felismerték, hogy a tengely elveszíti a háborút, magyar cinkosaikkal együtt a fejükbe vették, hogy legalább a zsidók ellen indított háborújukat nyerik meg. Stratégiájuk egyszerű volt és hatékony. Mivel tisztában voltak a lengyelországi, illetve magyarországi zsidó-árja kapcsolatok különbözőségével" , a nácik Magyarországon úgy akarták népirtó programjukat véghez vinni, hogy elkerüljék egy olyan, ciorópa-tervet", amely két millió dollárt ajánlott fel arra az esetre, ha a németek leállítják az európai országok zsidóinak Lengyelországba való deportálását. Kollégáinak és főnökeinek egyetértését bírva, Wisliceny ismét vette a lapot: csak az SS érdekeit mozdította elő azzal, hogy rátette a kezét a zsidók vagyonára, miközben társaival - és a német nácik helyi cinkosaival - karöltve rendületlenül folytatta a „végleges megoldás" programjának végrehajtását. Az „Európa-terv" részleteit 1. Braham: i.m., 1027-1030. 36 Az SS emberei, ideértve Eichmann Sonderkommandó-jának tisztjeit is, minden jel szerint Hitler Himmlernek adott direktívájának szellemében kegyelmeztek meg bizonyos magyar zsidóknak. Himmler 1942. december 10-i feljegyzése szerint: „megkérdeztem a Führert, elengedhetünk-e zsidókat váltságdíj fejében? Teljes jogkört adott nekem, hogy ilyen eseteket jóváhagyjak, de csak akkor, ha valóban jelentős mennyiségű külföldi devizához jutunk általuk." L. Bauer: i.m., 103. Nyilvánvaló, hogy Himmler már e feljegyzése előtt is, mint azt a szlovákiai példa tanúsítja, ebben a szellemben járt el. Az ő direktívája így szólt: „Vegyétek el, amit csak tudtok, a zsidóktól. ígérjetek nekik, amit csak akartok. Más lapra tartozik, hogy ebből mennyit teljesítünk." I.m., 167. 37 Ellentétben Lengyelországgal, ahol a zsidó-árja kapcsolatok ellenségesek voltak, Magyarországon sokkal szimbiotikusabb kapcsolatok alakultak ki, különösen ami a zsidók és a nem-zsidók elitjét illette.
