Századok – 2004

Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393

JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL Randolph L. Braham MENTŐAKCIÓK MAGYARORSZÁGON Mítoszok és a valóság Tiszteletlen megjegyzéssel illeti a háborús évek magyarországi ellenállási mozgalmát önéletrajzában Kádár Gyula, a katonai hírszerzés egykori parancsnoka: „Ha annyi 'ellenálló' lett volna 1944. március 19. előtt, mint 1945. májusban és később, Hitler nem kockáztatta volna meg az ország megszállását, mert tartott volna attól, hogy megbénul a termelés, a szállítás, a fegyver alá kényszerítés."1 Kádár nyilvánvalóan arra a szép számú hősi ellenállási beszámolóra utal, amely a kommunista korszakban látott napvilágot. Nagyjából ugyanez áll azokra a mentőakciókra is, amelyekről a háború után publikáltak beszámolókat. Ha az ország 1944-^45-ös német megszállása alatt végrehajtott mentőakciók mítosza helyett inkább azok valóságára vagyunk kíváncsiak, először is tisztáznunk kell a „mentőakció" szó tartalmát, és legalább megközelítően pontos adatokkal kell rendelkeznünk a ténylegesen megmentett zsidók számát illetően. „Megmentett" zsidóknak csak azokat tekintem, akiket a deportálástól és a koncentrációs táborok megpróbáltatásaitól keresztény barátaik, szomszédaik, névtelen jóakaróik, állami tisztviselők, kormányzati vagy egyházi szervezetek tagjai, vagy más zsidók mentettek meg. Ebben a tanulmányban nem tekintem „megmentett" zsidóknak azokat, akik pusztán túlélték a koncentrációs tábort vagy a munkaszolgálatot, saját erejükből szöktek egy szomszédos országba, illetve mások segítsége nélkül, elrejtőzve élték túl a háborút. Ókét ugyanis nem „megmentették", hanem felszabadították a diadalmas szövetséges csapatok; felszabadításuk nem öncél, hanem a sikeres hadműveletek következménye volt. Csak becsülni lehet azoknak a zsidóknak a számát, akiket a fenti értelemben „megmenteiteknek" tekintünk. Az 1941. évi népszámlálás szerint Magyarország zsidó népessége 725 007 fős volt, amihez kb. 100 000 fő járult, akiket a hatályos fajvédelmi törvények keresztény vagy áttért voltuk ellenére is zsidókként kezeltek. Magyarország német megszállásakor, 1944. március 19-én az országban faji alapon 762 000 zsidót tartottak nyilván, közülük 231 450 élt a fővárosban. Az 1941. és 1944. évi adatok különbsége legnagyobbrészt abból fakad, hogy a közbeeső időben igen sok zsidó férfit vezényeltek külföldi: ukrajnai vagy szerbiai munkaszolgálatra. 1 L. Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, Magvető Kiadó, 1978. 665. Itt mondok köszönetet Richard Breitmannak, a washingtoni American University professzorának e tanulmányom elkészítése során tett érzékeny megjegyzéseiért és értékes javaslataiért.