Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
1394 RANDOLPH L. BRAHAM A magyar zsidóság háborús emberveszteségét 565 000 elhalálozásra szokták becsülni. Ebből több mint 60 000 a német megszállás előtti évekre esett. A megszállás után elszenvedett emberveszteség 501 500-ra tehető, amelynek zöme a májusi-júliusi deportálások után, Auschwitzban meggyilkolt zsidókból adódik. Közülük 100 803 volt fővárosi lakos. A Holokausztot túlélt 260 500 magyar zsidó közül 130 650 volt fővárosi lakos, a többi, vagyis 129 850 vidéki volt. Szinte lehetetlen meghatározni azoknak a magyar zsidóknak a számát, akik mások segítségével élték túl a háborút, akár önzetlen humanitárius segítségről volt szó, akár fizetett szolgáltatásról. Nincsenek például számszerű adataink azokról a magyar zsidókról, akik szlovák vagy lengyel menekültekhez csatlakozva szöktek el Magyarországról akkor, amikor azok úgy ítélték meg, hogy saját országukban már nyugodtabbak a körülmények, mint Magyarország akkori területén. Ugyancsak nehéz meghatározni azoknak a zsidó férfiaknak a számát, akiket jóindulatú munkaszolgálatos parancsnokok mentettek ki a gettókból, a deportálás elől azzal, hogy behívták őket alakulatukba. Sokuk számára a menedék csak átmenetinek bizonyult, hiszen legtöbbször ők is koncentrációs táborokban kötöttek ki az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után. Azt is csaknem lehetetlen számszerűen meghatározni, hogy hány zsidót mentettek meg keresztények akár pénzért, akár emberiességből, mindenesetre kockázatot vállalva. Az évek során a Yad Vashem ha nem is minden egyes, de igen sok humanitárius segítséget nyújtó személyt tüntetett ki a Világ Igaza címmel. A 600 magyar keresztény közül, aki 2003-ig bezárólag ebben a címben részesült, egy néhány azért a „humánus politikáért" kapta az elismerést, amelyet hivatali beosztásában folytatott. Ok azonban sem saját, sem családjuk életét nem tették kockára a zsidók sorsának megkönnyítése érdekében vállalt, közvetett akciójukkal. A Világ Igazai által megmentett magyar zsidók többsége a fővárosban élt, ahol sokkal könnyebb volt a túlélés, valamint a mentés is, mint vidéken. A fővárosban a zsidók mentése csak a nyilas hatalomátvétel, 1944. október 15. után kapott erőre. A szovjet csapatok azonban ekkorra már szinte egész Észak-Erdélyt elfoglalták, és csupán napok-hetek kérdése volt, hogy mikor özönlik el az ország trianoni területét is. A zsidók mentése sokkal veszélyesebb volt a vidéki településeken, mint a fővárosban a zártabb földrajzi viszonyok, a viszonylagos elszigeteltség, az antiszemita közhangulat és főként a gettósítás és a deportálás hallatlan gyorsasága miatt. Ez különösen az ortodox zsidóság lakta Kárpátalján és Észak-Erdélyben volt így, ahol először indultak meg a tömeges deportálások. Részben emiatt oly kicsiny a Világ Igazainak e területekre eső viszonylagos száma. Az eddig elismert 600 keresztény zsidómentő közül csupán 14 százalék volt vidéki.2 A Világ Igazainak Magyarországon tanúsított, bármilyen gyér hősiessége azonban az ország sötét második világháborús történetének legfényesebb fejezetét alkotja. Elég jelentős azoknak a magyar zsidóknak a száma, akik a német megszállás alatt magyar állami vezetők vagy zsidó hitközségi és cionista tisztségviselők mentőakcióinak köszönhették megmenekülésüket. Ezek közül az akciók közül különösen hat került szenvedélyes viták középpontjába már a háborús időszak-2 Hálás vagyok Sari Reuveninek, a Holocaust neves izraeli kutatójának ezért az információért.
