Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1376 SIMON ATTILA hozzájutás érdekében építési szövetkezetet hoztak létre, s még 1923 decemberében nekikezdtek a leendő falu kiépítéséhez. Ehhez, mivel stratégiailag kiemelt jelentőségű kolóniáról volt szó, az államtól minden segítséget meg is kaptak. Az istállóval egybeépített, lőrésszerű ablakokkal ellátott házaik 30 méter hosszúságúak voltak, s a gernyőpusztai kolonisták házaihoz hasonló beosztással rendelkeztek.67 A kolónián (1927-től önálló község), cseh nyelvű iskola létesült, amely 1926-ban új épületet kapott. Az iskola fejlődését jól mutatja, hogy a kezdetben 1 osztályosként 34 tanulóval induló intézményben 1933-ban már 7 osztály volt (ebből 6 „csehszlovák" 1 pedig orosz nyelvű) és 206 tanuló. Az 1931-es adatok szerint az időközben 4 316 ha-ra nőtt Svoboda községben 909 lakos élt, akiknek nagy része csehszlovák anyanyelvűnek vallotta magát, noha a község kataszterébe tartozó tanyákon ruszin és magyar családok is éltek szép számmal. A fentiekben felsorolt kolóniákkal együtt 33 a magyar határ mentén létrehozott szláv telepre költöztek legionáriusok,6 8 összesen 224 család, vagyis kb. 1 200 személy. Ez nem túlságosan nagy szám ugyan, e kolóniák azonban a legerősebbek közé tartoztak, s különösen fontosak voltak az Agrárpárt számára, hiszen a legionáriusok döntő többsége ennek a pártnak a szavazója volt. Az 1923-as helyhatósági választásokon például a gernyőpusztai 95 választásra jogosult személy közül 84 erre a pártra adta le voksát, míg 11 személy lakóhelyétől távol lévén nem szavazott. Ennek következtében Dobóca község 15 fős képviselőtestületébe 3 az Agrárpárt jelöltjeként induló légionárius is bekerült.69 Szintén az Agrárpárt érdekszférájába tartozott a Parasztlovasság (Sedliacká jazda) nevű félkatonai szervezet, amely a kolonisták, főként a legionáriusok között népszerűnek számított. Ennek a Csehországból Szlovákiába begyűrűző szervezetnek az egyik fő feladata éppen a vidéki lakosságnak az Agrárpárt irányába való terelése volt. A Parasztlovasság tagjai elsősorban a lovaglás gyakorlását tartották fontosnak, de lőgyakorlatokra is jártak. A Parasztlovasság szlovákiai meghonosításában nem csupán politikai szempontok játszottak közre, hanem a köztársaság védelmi szempontjai is. Mivel a szervezet tagjai csehszlovakista érzelműek voltak, egyfajta ellensúlyt képeztek a Szlovákia autonómiáját támogató Hlinka Szlovák Néppártjának félkatonai szervezetével, a Rodobranával szemben.7 0 A Nemzetvédelmi Minisztérium által a kolonizáció katonai jelentőségével kapcsolatban megfogalmazott gondolatok igazából a harmincas évek második felében kaptak jelentőséget: „A kolonizáció szempontjai közül a legfontosabb a 67 A telep katonai jellege a vidéket meglátogató Balogh Edgárnak is feltűnt, aki a Hármas kistükör című művében (Budapest, 1945) a következőket írja: „Hátulról közelítjük meg a rikítóan pirosfedeles telepet, egyelőre nincs előttünk más, mint a betonistállók fehér fala. Furcsa fal, furcsa ablaknyílásokkal. Mintha megannyi erődítmény állna előttünk, lőréseivel vigyázva a széles nagydobronyi legelőt.. Nagy katonás négyszögben épült a telep, a közepe hatalmas tér. Olyan, mint valami szekértábor." 27-28. 68 Kutatásaim szerint legionáriusok a következő helyszíneken telepedtek le: Bény, Bozita, Gernyőpuszta, Csata, Cifratanya, Dögös, Eklipuszta, Fakópuszta, Galánta, Harcsáspuszta, Macháza, Annamajor, Mudronovo, Szene, Kacagópuszta, Süly, Mihályfa, Bellova Ves, Okánikovo, Hurbanova Ves, Sárrétpuszta, Sedínmajor, Nemeskosút, Srobárovo, Stúrová, Nagylég, Margitmajor, Viskimajor, Tallós, Bély, Battyán, Svoboda. 69 SNA, fond EMZ 122. doboz, i. sz. 604. 70 A parasztlovasságról lásd bővebben: Caplovic: i. m.
