Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
LÉGIONÁRIUS TELEPÍTÉSEK DÉL-SZLOVÁKIÁBAN A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1377 stratégiai szempont. Az állam iránt nem csupán elkötelezett, hanem hűséges személyeknek a veszélyeztetett határ menti területeken és a fontos vasúti csomópontok mentén való elhelyezésének szükségességéhez nem férhet kétség. Ha a veszélyeztetett határ menti területeken önálló határvédő egységek szervezésére elhivatott kolóniák hálózata fog a katonai parancsnokságok és a vezérkar rendelkezésére állni, akkor nem csupán a mozgósítás szervezetét lehet új alapokra helyezni, hanem a hadsereg készültségi potenciálja is nőni fog. A határvédő kolóniák katonai szerepének betöltéséhez a katonai parancsnokságoktól csupán annyi szükségeltetik, hogy a megfelelő időben fegyvert és vezetőket biztosítsanak számukra.'"1 - igazából a hafmincas évek második felében kaptak jelentőséget. A megváltozott nemzetközi viszonyok közepette a Csehszlovák Köztársaság egyre nagyobb figyelmet volt kénytelen fordítani a határok védelmére. S noha elsősorban a német határ mentén építettek ki erős betonerődítményekből álló védelmi vonalat, a magyar határszakaszon is mintegy 1 700 kisebb betonbunker készült el. Ekkor a telepítések második hullámának tervei kapcsán a újabb határvédő kolóniák létesítése is felvetődött,72 erre azonban már nem került sor. A 270/1936. sz. kormányrendelettel létrehozták viszont az Államvédelmi Őrség (Stráz obrany státu) alakulatait, amely új elemként jelent meg a csehszlovák határvédelem rendszerében. Az Államvédelmi Őrség állományának alapját vámőrség, a rendőrség és a csendőrség tagjai képezték, akik békeidőben saját alakulataik keretében szolgáltak, s csupán veszély esetén aktivizálták őket. Feladataik közé a határok védelme mellett a közrend fenntartása is beletartozott. A határok védelme során egyes egységeik az államhatárok közvetlen közelében láttak el megfigyelő feladatokat. Egy esetleges támadás esetén a kisebb betonbunkerekkel is megerősített védelmi vonalba hátráltak, ahol az Államvédelmi Őrség feladata, a támadóknak a reguláris hadsereg egységeinek megérkezéséig való feltartóztatása volt. Tagjaik puskát, pisztolyt és 3-3 kézigránátot kaptak felszerelésként. Ezen kívül az egyes egységeket könnyű- és nehéz géppuskával és más szükséges felszereléssel is ellátták.73 A vámőrség, rendőrség és csendőrség tagjain kívül az Államvédelmi Őrség kötelékébe megbízható, katonaviselt személyeket, általában tartalékos altiszteket is besoroltak a határ menti lakosság köréből, akik az egyes zászlóaljak felét is alkothatták. Mivel a nemzeti kisebbségekhez tartozók ilyen szempontból szóba sem jöhettek, leginkább a Dél-Szlovákiába letelepedett állami alkalmazottakról (leginkább vasutasok) és kolonistákról volt szó. Katonai tapasztalataik és az állam iránti elkötelezettségük miatt a volt legionáriusok különösen megfeleltek ennek a szerepnek, s ők szinte kivétel nélkül helyet is kaptak az Államvédelmi Őrség egységeiben, amelynek a csehszlovák-magyar államhatár mentén Pozsonyban, Érsekújváron, Léván, Losoncon, Rimaszombatban, Kassán és Nagymihály- ban voltak zászlóaljparancsnokságai.74 71 VHA (Praha), MNO, pres.lKatonai Levéltár (Prága), Nemzetvédelmi Minisztérium, Elnökségi Iratok], 654. doboz, i. sz. 322/Kleg. Jelentés a CSLI-nek a földreform és a kolonizációs során végzett tevékenységéről. 12 SNA, KR 2. doboz, i. sz. 6997/36. 73 Az Államvédelmi Őrség szerepéről és szervezeti felépítéséről lásd bővebben: Ota Holub: Organizace a príprava Stráze obrany státu k bojové cinnosti pri zajisténí státní hranice CSR ν letech 1936-1938. Historie a vojenství, 1991. 3. sz. 18-39. 74 Vladimír Pohorsky: Ο hranice se nejedná, ο hranice se strílí! In: Jaroslav Benes (szerk.): Hranicári pod Luzí. Sborník príspevkü. 2003. 105.
