Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
LÉGIONÁRIUS TELEPÍTÉSEK DÉL-SZLOVÁKIÁBAN A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1375 Ezek közül választotta ki a CSLI a Koburg család Perse község határában fekvő birtokát.62 Bozita kolonizáciöjának előkészítése közel két évig tartott, s 1924 végén kerülhetett sor a telep megalapítására. A kb. 2 ezer ha nagyságú birtokon öt ún. maradékbirtokot hoztak létre legionáriusok részére, a fennmaradó 528 ha területre pedig 32, többségében cseh légionárius családot telepítettek. A kolónián 1926-ban iskola létesült, a harmincas években pedig kultúrház is épült. A bozitai telep jelentőségét mutatja, hogy a CSLI által az 1925-ös évben a földreformra fordított közel 10 millió koronából 2,6 millió korona ennek a legionárius-telepnek a kiépítését szolgálta.63 Bozitán kívül Nógrád Szlovákiához került területein még számos kolónia létesült, s Losonc és a magyar államhatár között szinte nem is volt olyan község, amelynek a határába ne települt volna néhány kolonista család. Ezeknek a telepítéseknek a döntő többsége ugyan magánkolonizáció volt, elhelyezkedésük azonban arra vall, hogy a központi szervek tudtával és tervei szerint történt alapításuk.64 A Kassa és Beregszász közötti stratégiai szempontból is kiemelkedő jelentőségű vasútvonal mellett több légionárius telepet is létrehoztak: a Csap melletti vasúti csomópont biztosításának feladatát látta el a Tiszasalamon, Battyán és Bély melletti legionárius-telepek rendszere. A Kárpátalja területén Bátyú mellett létrehozott Svoboda elnevezésű kolónia viszont a beregszászi és munkácsi vasutak találkozásánál lévő csomópontot biztosította. A Tiszasalamon melletti Cifratanya több mint 430 ha-nyi területére a CSLI eredetileg 23 légionárius családot készült telepíteni, az ÀFH ungvári körzeti hivatala által 1922-ben végrehajtott telepítés során azonban csupán 7 légionárius kapott itt birtokot. A kolonisták által a telepnek adott Strán (Őrhely) megnevezés azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a telep szerepe ettől függetlenül változatlan maradt.6 5 A csehszlovák állam legnagyobb légionárius kolóniája Bátyú mellett a vasúti pálya két oldalán épült ki Svoboda (Szabadság) néven. Az itt lefoglalt Lónyai-birtokból a CSLI 1 600 ha nagyságú termőföldet kapott kolónia létesítése céljára, amely terület eredetileg a trianoni Magyarországon maradt Nagylónya község kataszterébe tartozott. A birtokra az első két kolonista 1923 szeptemberében érkezett, az ő feladatuk volt, hogy a többiek számára a letelepedést előkészítsék. Az előzetes tervek alapján 3 légionárius 50 ha nagyságú maradékbirtokot kapott az államhatár közvetlen közelében lévő Bagolyszállás pusztán, a többieket pedig 3 csoportba osztották: 25 cseh telepes a volt Nagybakos tanyán, 19 morva telepes a volt Kisbakos tanyán, míg további 20 cseh és morva légionárius az újonnan létrehozott Dvorce tanyán telepedett le.6 6 A kolonisták a hitelekhez való könnyebb 62 SNA, SPU (Praha), 3216. doboz. 63 Ivan Sedivy: Legionárská republika? Κ systému legionárského zákonodárství a sociální péce ν meziválecné CSR. Historie a vojenství. 2002. 1. sz. 176. 64 A térségben Perse mellett az alábbi magyar községek határába települtek kolonisták: Losonc, Mucsény, Ragyolc, Fülek, Tőrincs, Fülekpilis, Rap, Vilke, Tótkelecsény, Panyidarócz, Gács, Alsósztregová, Felsőzellő. 65 Jócsik Lajos említi, hogy a kolónia egyik házán egy kivont kardú halinás szláv vitéz volt felfestve, alatta pedig a felirat: „Aki szlováknak érzi magát, ragadjon kardot!" Ld. Jócsik Lajos: Idegen igában. Budapest, 1940. 61. 66 Josef Kápar (szerk.): Kolonie a obec Svoboda. Její vznik a budování. Praha, 1933.
