Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1374 SIMON ATTILA kezéshez a hitelakciókon kívül számos más segítséget is kaptak, a hadsereg például igavonó állatokat kölcsönzött részükre, az Csehszlovák Államvasutak pedig engedélyt adott, hogy az építőanyagot szállító tehervonatok a kolóniához legközelebbi nyílt pályaszakaszon is megállhassanak. Az egy időre a köztársasági elnökről Masarykovóra (Masarykfalvára) átkeresztelt telep gyors fejlődésnek indult. Az állami támogatásnak köszönhetően szlovák nyelvű állami iskola is nyílt a kolónián, amelybe a gernyőpusztai legionáriusok és a környező szlovák kolóniák gyerekei jártak. Sőt az 1924/25-ös iskolaévben már a közeli — a 18. században katolikus szlovákokkal újranépesített, de 1910-ben magát színmagyarnak valló — Dobóca községből is ide írattak 20 diákot. 1926-ban belügyminiszteri rendelettel Gernyőpusztát a szomszédos Leánymezőn létrehozott kolóniával összevonták, s a Ludovít Stúr köré tömörülő költők legfiatalabbjáról, Ján Bottóról elnevezve Bottovó néven önálló településsé nyilvánították. A község katasztere, ahol az 1930-as népszámlálás szerint 384 személy élt, 623 ha-t tett ki. A gernyőpusztai légionárius kolónia az egyik legfontosabb elemét alkotta annak telepesfalu-hálózatnak, amely a Rimaszombattól délre lévő területen létrejött. A térségben létrehozott 5 állami és 17 magánkolónia 3 800 hektárt kitevő területén közel 350 család települt le. Az ide telepített kolóniák feladata a nyelvhatáron fekvő Rimaszombat körbeölelése, az egységes magyar tömb fellazítását és az államhatár védelme volt.6 0 A gernyőpusztai kolónia kiépítésével párhuzamosan Dél-Szlovákia és Kárpátalja más régióiban is megkezdődött a légionárius telepek alapítása. A hely kiválasztásában a közös nevező általában a vasút volt, hiszen valamennyi nagyobb légionárius telep a fontosabb vasúti csomópontok mellett jött létre. A vasutak szerepe a trianoni határok megállapításában közismert, s az Ipolytól keletre a szlovák-magyar határ meghúzásánál, valamint Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásánál is ez játszotta a döntő szerepet.61 Ezért nem meglepő, hogy a magyar határ menti vasútvonalak és vasúti csomópontok biztosítása a csehszlovák határvédelem egyik prioritása volt. Ennek összefüggésében érthető meg a húszas években alapított nagyobb légionárius kolóniák, a persei, a tiszasalamoni, a battyáni, a csatai és bényi helyszínének a kiválasztása. A már említett Losonc-Kassa vasútvonal mentén a gernyőpusztai kolóniától nyugati irányban légvonalban mintegy 30 km-re Perse falu mellett hozták létre a füleki vasúti csomópontot biztosító Bozita elnevezésű légionárius kolóniát, amelynek létrejötte a CSLI és az ÁFH közötti levelezésből jól követhető. A Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő CSLI 1922 novemberében jelezte az ÁFH-nak, hogy a Losonc-Fülek-Feled vasútvonal mentén szívesen telepítene le légionáriusokat. A Földhivatal egy a térségről készült térképet küldött a felkérésre, amelyen 20 olyan birtokot jelöltek ki, amely a földreform hatálya alá esett. 60 A gömöri kolonizációval kapcsolatban lásd: Simon Attila: Cseh és szlovák kolonisták betelepítése Dél-Gömör falvaiba a két háború közötti időszakban. Gömörország, 2004. 1. sz. 40-45. 61 A vasutak szerepéről a trianoni határok megállapítása során lásd. Majdan János: A vasutak szerepe a határok kialakulásában. In: Pásztor Cecília (szerk.): „..ahol a határ elválaszt." Trianon és következményei a Kárpát-medencében. Salgótarján, 2002. 100-115.
