Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

AZ EGYHÁZAK ÉS A FELSŐOKTATÁS A DUALIZMUS KORÁBAN 13 1874-ben a tiszántúli egyházkerület közgyűlése — a főiskola tanári karának javaslatára — határozatot hozott egy protestáns egyetem Debrecenben való felállítására; ennek érdekében anyagi áldozatot is vállalva. A közgyűlés ez ügyben a többi egyházkerülettel folytatandó tárgyalásokra küldöttséget választott, azzal a megbízással, hogy „ha netalán a közel jövőben nem volna létesíthető a teljes magyar protestáns egyetem: munkáljanak azon, [...] hogy legalább annak egy része, mint alapintézmény, egy önálló bölcsészeti tanfolyam egybeköttetésben tanárképezdével [...] mielőbb életre hívassék". E kezdeményezés azonban nem vezetett eredményre, a protestáns egyetem létesítése iránt az egyházkerületek érdeklődését nem sikerült felkelteni. Négy év múlva viszont a dunántúli egyházkerület közgyűlése három fakultással rendelkező protestáns egyetem szervezését indítványozta, majd 1880-ban azt javasolta, hogy amennyiben ezidőszerint a kellő anyagi erő hiánya miatt az egyetemet nem lehetne létrehozni, addig is tanárképezdével összekötött bölcsészeti tanfolyam közös erővel való felállítása lenne célszerű. Emellett foglalt állást az egyetemes tanügyi bizottság, majd az egyetemes konvent is, a bölcsészeti tanfolyam felállítását a zsinat legsürgősebb teendői közé sorozva. Ezt követően az országos zsinat 1881. november 23-i ülésén a következő határozatot hozta: „A zsinat belátva szükségét annak, hogy a magyarországi reformált egyháznak egy magasabb tanintézete legyen, ezennel kimondja, hogy egy teljes bölcsészeti, természettudományi, valamint theologiai facultás alapíttassék." A zsinat megbízta a konventet, hogy az egyházkerületek véleményének figyelembe vételével a kellő lépéseket megtegye, és a zsinat elé kimerítő javaslatot tegyen. Ezután egy évtizedig semmi sem történt, pontosabban csak annyi, hogy 1886 októberében a konvent felhívta a tiszántűli egyházkerületet a bölcsészeti fakultás ügyében részletes javaslat tételére, és midőn a püspök ezzel kapcsolatban azt jelentette, hogy ezidőszerint a fakultás létesítése érdekében újabb anyagi áldozat nem várható, a konvent 1889 márciusában úgy határozott, hogy ez ügyben a további tárgyalások napirendre tűzését „azon remélhetőleg bekövetkezendő jobb időkre halasztja, midőn az anyagi segédforrások tetemesebb gyarapodása nagyobb áldozatok hozatalát lehetővé teszi". Az újabb állomást az 1892. április 2-i zsinati határozat jelentette, amely szerint a zsinat „a debreczeni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti fakultás mint középiskolai tanárképző intézet" és egy — esetleg a kolozsvári egyetemmel is kapcsolatba hozható — teológiai fakultás felállítását „egyetemes egyházunk elsőrendű szükségei közé sorozza, s ezek együttes létesítésére az előkészítő lépéseket megtenni és annak alapját lerakni már most kívánja". A zsinat az erre a célra rendelkezésre álló alapok és alapítványok számbavételére, a költségvetési szükségletek megállapítására, valamint a két fakultás szervezetének körvonalazására Tisza Kálmán elnökletével 15 tagú bizottságot küldött ki. Ennek jelentését a zsinat 1892. december 1-jei ülésén elfogadta, és kisebb létszámú előkészítő bizottságot alakított, továbbá úgy határozott, hogy a két fakultás felállítása érdekében önkéntes adakozásra ad ki felhívást. Az adakozási felhívás ugyan eredményes volt, az összegyűlt összeg azonban a bölcsészeti fakultás létrehozására korántsem volt elégséges, s így annak kiépítésére nem kerülhetett sor. (A kolozsvári