Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1355 Kánya ezt másnap a parlament külügyi bizottságában ismertette.11 2 A határok kérdését Berlin ezzel a maga részéről elintézettnek tekintette. A közben államtitkárrá kinevezett Weizsäcker, egy hónappal később, április 13-án, a követen keresztül mégis nyomatékosíttatta magyar partnerei számára, hogy a Hitler a határt véglegesnek tekinti. Erdmannsdorffhoz írt levelében aláhúzta, hogy nincsenek Magyarországnak nemzetiségi alapon visszaadandó területek, mivel "bizonyos magyar helységek exklávéként ékelődnek be" a birodalomba [vagyis Burgenland őrvidéki területeibe - T. 7] és nem közvetlenül a határ mellett fekszenek. Weizsäcker mindazonáltal élénken ajánlotta, hogy mindazok, akik nagylelkű gesztust várnak Németországtól, gyógyuljanak ki a téveszméikből, mert ezek még vita tárgyát sem képezhetik. Mindehhez pedig érvként utalt az 1921-es népszavazás vitatható eredményére, továbbá arra, hogy a Fertő-tótól délnyugatra eső részeken tiszta német települések vannak. "Bárhogy álljon is a dolog, ha összeszámolnánk a burgenlandi magyar vérségű lakosságot és a határon túli német vérségűeket, ez nagymértékben Magyarország kárára ütne ki" - jegyezte meg az államtitkár.113 Weizsäcker iránymutatása Mecsér András kísérlete nyomán született, és jóllehet feltételezhető volt, hogy a képviselő lépése nem tekinthető pusztán magánakciónak, Erdmannsdorff hangsúlyozta, hogy semmiféle kormányszerv nem állt elő hasonló tartalmú javaslattal vagy igénnyel.114 Német részről nem ez volt az utolsó alkalom, hogy figyelmeztettek Nyugat-Magyarország etnikai összetételére. 1938 őszén, Csehszlovákia feldarabolása idején a magyar kormány Pozsonyra is benyújtotta az igényét. A közvélemény körében terjedő híresztelések szerint azonban a német hadsereg mozgolódni kezdett a csehszlovákiai Engerau térségében. Megfigyelők attól tartottak, hogy a birodalmi kormány a Dunától délre is be akar rendezkedni. Sztójay Döme Berlinben igyekezett Weizsäcker értésére adni, hogy Engerau a magyar koronázó város, Pozsony természetes hídfője, s amennyiben a hírek igaznak bizonyulnának, úgy ez óriási csalódást keltene Magyarországon. Burgenlandról való kényszerű lemondásunk Ausztria, majd nemrég Németország javára, önmagában is fájó sebet ütött kapcsolatainkon - érvelt Sztójay, majd így folytatta: Engerau Németországnak nem jelent semmit, Magyarországnak annál inkább. Németország megtette, hogy más területeken, Lengyelországban, Dél-Tirolban, Elzászban lemondott német népcsoportokról, s úgy látszik csupán Magyarországgal szemben alkalmaz más politikát. A követ szerint komoly gesztus lenne, ha a Führer Engereauról lemondana Magyarország javára. Az államtitkár erre ismételten figyelmeztette Sztójayt, hogy ha a burgenlandi kérdést népi szempontból megvizsgálnák, az Magyarországnak további területek elvesztésébe kerülne. Úgy tűnik — állapította meg Weizsäcker — a követ ismét figyelmen kívül hagyta a volkstum-jellegzetességeket.115 A birodalmi sajtó — hasonlóan a politikusokhoz — folyamatosan célozgatott rá, hogy a határ ugyan szilárdnak látszik, de Németországnak továbbra is van 112 Wilhelmstrasse. I. m. 118-119. sz. 113 Wilhelmstrasse. I. m. 119. sz. 114 Erdmannsdorff budapesti német követ levele Weizsäcker külügyi államtitkárhoz (1938. április 21.). Wilhelmstrasse. I. m. 121. sz. 115 Feljegyzés Sztójay látogatásáról (1938. október 6.). PAAA, Büro des Staatssekretärs, Akten betreffend Aufzeichnungen des Herrn Staatssekretärs über Diplomaten-Besuche. Bd. 3, 1. Jänner 1938 - 31. Dez. 1938.
