Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1356 TÓTH IMRE mit követelnie újdonsült szomszédjától. A német elemzések főleg, de nem kizárólag a népiség érvrendszerén nyugodtak. Bizonyos fejtegetések stratégiai indokok miatt érezték befejezetlennek a keleti terjeszkedést. A Reichspost 1938 tavaszán született egyik cikkében mindkét motívum fellelhető. Az írás részben azt fájlalta, hogy Karintia, Stájerország középső része és Burgenland felől nem sikerült egybe foglalni a zárt német volksboden teljességét. A birodalom határai déli és keleti oldalon a német néptalaj mögött húzódnak. Másrészről azonban aggodalmasnak találta, hogy a Közép-Stájer-dombság délkelet felé lezáratlan maradt. A cikk írója még rosszabbnak látta a helyzet a kelet felé nyitott Burgenlandban is, mely "csak oly soká került vissza végérvényesen a német népi birodalomhoz".116 Más motívumok is befolyásolták a helyi német vezetés állásfoglalását a kérdésben. A Burgenland vezetésével megbízott Tobias Portschynak (komissarischer Landeshauptman) a határokkal kapcsolatos kezdeti nézetei akkor vettek offenzívabb irányt, amikor napvilágot látott Berlin terve az elfoglalt Ausztria közigazgatásának átszervezését illetően. Hitler elképzelései szerint az Ostmarknak keresztelt birodalomrészt, eredetileg négy körzetre (Gau) készültek felosztani, ami azonban heves ellenállást váltott ki a pozícióikat féltő helyi nemzetiszocialista vezetők körében. A Führer közigazgatási kérdések miatt egyelőre nem kívánta kockára tenni az osztrákok támogatását, ezért a területtel kapcsolatos terveket 1938 áprilisában "átmenetileg" megváltoztatták, és a volt Ausztriát hét Gaura tagolták. 1938. április végén mindazonáltal tartományfőnöki konferencián vitatták meg Josef Bürckel birodalmi biztos emlékiratát Ausztria geopolitikai helyzetéről és átszervezéséről. Ε tanácskozáson egyértelművé vált, hogy Vorarlberg — melyet Tirolhoz kívántak csatolni — és Burgenland napjai meg vannak számlálva. Portschy azonnal hozzáfogott, hogy a tartomány felosztási terve ellen hathatós érveket dolgozzon ki. A birodalmi belügyminisztériumhoz eljuttatott memorandumában, melynek a Mission des Burgenlandes (Burgenland küldetése) címet adta, keleti irányú területgyarapítást javasolt. A mai Burgenland még nem "kész" országrész — állította a tartományi biztos — ezért felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy jelen állapotában alkalmatlan a fennmaradásra. Ismerve azonban Burgenland történelmi küldetését, szükségszerűen másképp kell megítélni annak jövőjét is. Sopron, Pozsony, Mosonmagyaróvár, Kőszeg, Szentgotthárd és még sok egy kisebb község a zárt német településterületen belül fekszik. Burgenland Pannónia részét képezi és mint határvidék arra hivatott, hogy küldetését a Duna és a Dráva közti területen, sőt azontúl is teljesítse - folytatta Portschy, majd hozzátette: Burgenland felosztását nem tartja indokoltnak, csak akkor, ha "számára ismeretlen oknál fogva Burgenland Magyarországgal szomszédos jelenlegi határait adottnak fogadjuk el."117 A magyar fél — amely nem értesült e tervekről — még tápált némi remény a revízióval kapcsolatban. Egyes térképvázlatok változatlanul a visszakövetelendő területek között ábrázolták Burgenlandot is. Június 10-én Weizsäcker ezek miatt 116 Reichspost 1938. május 29. 117 August Ernst: Geschichte des Burgenlandes. Wien, Verlag für Geschichte und Politik, 1987. 127-128. Az 1938. október 15-én hatályba lépett törvény (Gebietveränderungsgesetz) végül is nem kegyelmezett az egykori burgenlandi tartománynak, melyet a racionalizálás jegyében feldaraboltak és két szomszédos Gau, a volt Alsó-Ausztria és Steiermark között osztottak el.
