Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1353 kor úgy nézett ki, hogy a kompenzáció ügyében sikerül eredményt elérni. 1935 őszén Gömbös Berlinben állítólag szavát vette Hitlernek, hogy Németország visszaadja Magyarországnak Burgenlandot, ha az aktívan támogatja az osztrák-német egyesülést.10 5 Nem sokkal később végleg megváltoztak a körülmények. A Gömbös által oly annyira óhajtott Berlin-Róma tengely létrejötte új helyzetet eredményezett. Az Észak-Afrikában megtépázott tekintélyű Olaszország, az átmeneti francia orientációval szakítva egyre határozottabban fordult a német birodalom felé. A Duce azonban már csak alárendelt partnere volt az egyre jobban előretörő Hitlernek. Olaszország és Németország Duna-medencei "barátságos kollaborációja" eldöntötte az anschluss kérdését is.10 6 Mussolini nem volt többé abban a helyzetben, hogy a csatlakozás elé akadályokat gördítsen, vagy feltételeket állítson. Németország elől elhárult a legnagyobb ellenállás, s ez közvetve eldöntötte a magyar kompenzáció kérdését is. Bár, mint látni fogjuk, Magyarországon nem mondtak még le teljesen arról, hogy az egyesülésbe való beleegyezésért ellentételezéshez lehet jutni, valójában ennek az esélye minimálisra csökkent. Burgenland tehát nem képezhette tovább ilyen egyezkedés tárgyát. Az anschlusst közvetlenül megelőzően Németország hivatalosan mellőzte minden olyan feszültség kiélezését, amely a területi polémiákkal összefüggött. Hivatalos körökben minden Nyugat-Magyarországra vonatkozó német igényt cáfolni igyekeztek, s kiálltak a kialakult határok mellett, ám ezzel egyúttal elutasítottak minden magyar határmódosító kezdeményezést is. A hangsúly ugyanis kezdetben változatlanul a magyar igényekre helyeződött. Ezt jelzi, hogy hazai körökben óvatos puhatolózások indultak meg a térség státuszával kapcsolatban. A közvéleményben nőttön-nőtt az igény, hogy a német-osztrák házasság a burgenlandi hozomány nélkül köttessen meg. Voltak, akik már régen követelték, hogy a kormány eszközöljön ki a Népszövetségtől olyan állásfoglalást, hogy a németosztrák egyesülés esetén Magyarország visszakaphassa elvett nyugati megye-részeit.10 ' Az anschlusst követően bizonyos — valószínűleg fajvédő — körök állítólag szemére is hányták a magyar vezetésnek, hogy az nem használta ki a kínálkozó lehetőséget, és nem vonult be csapataival legalább az elszakított területeknek magyarlakta vidékeire. Szerintük a német kormány még ki is várt a térség bekebelezésével, hogy a magyarokat "helyzetbe hozza", és lehetőséget biztosítson Burgenland túlnyomóan magyarok lakta területeinek elfoglalására. Csak miután a magyar honvédség nem mozdult, adtak parancsot a magyar határig terjedő térség megszállására.10 8 Ilyen durva és előkészítetlen lépést Budapesten természetesen senki sem kockáztathatott meg. Néhány diszkrét próbálkozás ennek ellenére mégis történt a nyugati revízió érdekében. Ezek közös jellemzője az volt, hogy a kormány holdudvarában működő személyiségek tettek óvatos lépéseket Burgenland megszerzése érdekében. 105 Juhász 1988. 156. Vö. Pritz Pál: Magyarország külpolitikája Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején 1932-1936. Budapest, Akadémiai, 1982. 232. 106 Juhász 1988. 161-163. 107 Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegye alispánjának levele a miniszterelnöknek, 1927. május 2. MOL Κ 28 ME 1927- L-4034 108 Wilhelmstrasse. I. m. 121. sz.
