Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1352 TÓTH IMRE feladatok a náci párt hatáskörébe kerültek, anélkül, hogy az állam és a párt úgy összenőtt volna, mint más (pl. olasz vagy szovjet) diktatúrákban.10 1 1933. január 30-a után mindennek tetejébe továbbra is a konzervatív von Neurath töltötte be a külügyminiszteri posztot Németországban, és így nem vált el élesen a Hitler előtti revíziós politika a nemzetiszocializmus faji alapokon nyugvó, expanzív törekvéseitől. A német külpolitika ráadásul kezdetben igyekezett az ország külső elszigeteltségét szövetségesek keresésével ellensúlyozni.102 Ha az Auswärtiges Amt intézkedéseit elfogadjuk a "hivatalos" német külpolitikai irányzat kifejezési formájaként, akkor azt kell látnunk, hogy a hivatal apparátusa nem tartotta szerencsésnek a nyugat-magyarországi hangulatkeltés vehemenssé válását. Ennek ellenére az agitáció nem csillapodott, inkább erősödött. Németországi sajtótermékek tömege árasztotta el elsősorban a nyugati határszélt. A német kormány mindeközben azon buzgólkodott, hogy megőrizze a propaganda terjesztőitől való távolság látszatát. A Burgenland-vita eközben pedig már a célegyenesébe fordult, mégpedig magyar szempontból nem a legkedvezőbb módon. Ezt akkor ugyan még nem lehetett tisztán látni, sőt egyes megfigyelők éppen a kérdésben született kompromisszumban vélték felfedezni az egyre meghittebbé váló német-magyar kapcsolatok egyik faktorát. Vittorio Cerruti berlini olasz nagykövet a német-magyar háborús kapcsolatok, és a politikusok személyes rokonszenve mellett azt tekintette a jó viszony egyik okának, hogy Németország az anschluss esetére kilátásba helyezte az elszakított Nyugat-Magyarország visszaadását.103 Tegyük hozzá: Hitler az osztrák nácik — Németországból támogatott — sikertelen puccsát követően rendkívül tartózkodó volt Ausztriával és az anschluss-szal kapcsolatban. A Bécsben lejátszódott véres eseményektől magát elhatároló kancellár a Daily Mailnek adott augusztus 5-i nyilatkozatában határozottan cáfolta az egyesülés időszerűségét.10 4 Az ügy megítélésének hullámzó voltára utal, hogy Burgenland anschluss utáni visszacsatolásának kérdése 1935-ben újra terítékre került, ráadásul az addigi legbiztatóbb formában. A magyar kormányok Bethlen és Gömbös vezetése alatt is óvatosan kezelték az anschluss kérdését. Aggályosnak találták az ausztriai magyar gabonaexport veszélybe kerülése és a közvetlenné váló német nyomás miatt egyaránt. Elfogadták, hogy a csatlakozás előbb vagy utóbb be fog következni, de bíztak benne, hogy megvalósulásán Magyarország is nyerhet, esetleg a Burgenlandról való német lemondás révén. Amikor a magyar revíziós törekvések elsőszámú támogatója, Olaszország, abesszin kalandja miatt egyre kisebb gondot fordított magyar partnerére, a magyar kormány igyekezett erősíteni pozícióit Berlinben. Ennek kulcskérdése az anschluss-szal kapcsolatos magyar álláspont határozott leszögezése volt. Gömbösnek színt kellett vallania, közben azonban megpróbálta finoman megfizettetni a berlini tervek támogatásának az árát. Ek-101 A náci állam és társadalom működési kérdéseivel részletesen foglalkozik Ormos Mária: Hitler. Második kiadás. Budapest, Polgár, 1997. 214-215. és 262-285. 102 Németh 2002. 245-247. 103 Cerruti berlini olasz nagykövet jelentése Mussolini kormányfőnek és külügyminiszternek (1934. szeptember 26.). Közli Réti György: A Palazzo Chigi és Magyarország. Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról a Gömbös kormány időszakában 1932-1936. Szerk., ford., előtanulm. Réti György. Budapest, Szerző, 2003. 324. sz. (217.) 104 Ormos: Hitler, i. m. 241.
