Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1351 szágra nézve kedvező rendezését Gömbös korábban a német külpolitika, nevezetesen az idővel elkerülhetetlenül bekövetkező német-osztrák egyesüléstől várta. A német-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésének idején azonban a Gömbös kormánynak nem volt érdeke a kérdés bárminemű aktualizálása. Az akkori kifejezetten hűvös osztrák-német viszony különben sem kedvezett az anschluss megvalósulásának,9 8 s ez a burgenlandi kérdést önmagában irrelevánssá tette. A probléma ettől függetlenül a "levegőben lógott" olyannyira, hogy a három közvetlenül érintett országon kívül más államok vezető köreit is foglalkoztatta. Magyarország szomszédai már ekkor aggódva figyelték, vajon tesz-e területi engedményeket, vagy ígérvényeket a német külpolitika az anschluss magyar jóváhagyásáért cserébe.99 A birodalmi fővárosban nagyon is komolyan gondolták a magyar követelések elutasítását. Annál is inkább, mivel hosszú távú terveikben, illetve Hitler külpolitikai programjában a többé-kevésbé zárt német "néptalaj' részének tekintett területek további bekebelezése szerepelt, nem pedig az ilyenekről való lemondás. A program előkészítő fázisaként megkezdődött a nemzetiszocialista agitáció a kérdéses területeken. A német propagandagépezet különös figyelemmel kísérte a határ menti németek helyzetét, és nagy gondot fordított a befolyásolásukra akkor is, amikor nyíltan és konkrét formában még nem vetették fel területek bekebelezését. Rövidesen azonban ez utóbbira is példa akadt.10 0 A német Burgenland-politikát illető folyamatosság, illetve változás megítélését nem könnyíti meg, hogy bár a náci Németországban elvileg minden döntéshozatali mechanizmus az ún. Führer-elvre épült, az állam és a párt párhuzamosan működő különböző szervezetei sokszor egymással ellentétes és egymásnak ellentmondó utasításokat adtak, terveket gyártottak; ez a még oly totálisnak gondolt államon belül is a "rendezett káosz" benyomását keltette. Bizonyos állami 98 Napi jelentés (1935. augusztus 21.). MOL, Κ 64, 1935-20-118., 578. res. pol/1935. 99 A bukaresti német követ például kénytelen volt hivatalos cáfolatot kérni kormányától, miután megbízható forrásokból értesült róla, hogy bizonyos bukaresti körökben aggódnak a német kompenzációs ígéretek miatt. A forrás arról tájékoztat bennünket, hogy Romániában ez idő tájt lábra kapott hírek szerint, Franz von Papén Budapesten megígérte a magyar revíziós tervek teljes támogatását, sőt Burgenland visszaadását, ha Magyarország támogatja az osztrák-német egyesülést. A követ jelezte, hogy már bajorországi szabadsága alatt is hallott ehhez hasonló híreket, de Berlinben sem Neurath külügyminisztert, sem Bülow-t nem tudta elérni. A sajtóosztályon közölték ugyan vele, hogy az egész történetből egy szó sem igaz, Károly román királyt azonban ennek ellenére nyugtalanította a dolog, így a követnek hivatalos cáfolatot kellett kérnie Berlinből. Ld. Schulenburg bukaresti német követ Gerhard Köpkéhez, a német Külügyminisztérium II. osztályának igazgatójához (1933. november 3.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. (A szomszéd államoknak a kérdéssel kapcsolatos részletes álláspontja helyett csupán a reakciók változatos skáláját érzékelteti, hogy — Bukaresttel ellentétben — Belgrádban lehetőségként tekintettek az Anschlussra. Ez ottani felfogás szerint semmissé tette volna a Saint-Germain-i szerződést. A békerevíziótól azt várták, hogy általa mód nyílik a karintiai kérdés újrarendezésére is. Jugoszláv felfogás szerint a népszavazás hatályát vesztené, így vagy új referendumot kellene rendezni, vagy az egyensúly érdekében egyszerűen Jugoszláviához kellene csatolni a területet. A belgrádi magyar követségen úgy tudták, hogy a Jugoszláviában uralkodó nézetek szerint az egyesülés a burgenlandi kérdést is érintené. Jellemző azonban, hogy a Karintia esetében javasolt megoldást utóbbira nem tartották volna érvényesnek ottani körökben. "Vannak, akik úgy vélik — áll a jelentésben —, hogy az Anschluss a korridor-tervek megvalósulását segítené, különösen mert ezzel Prágában el lehetne oszlatni a német-osztrák egyesüléssel szemben táplált bizalmatlanságot." A belgrádi magyar követség Alth Waldemar belgrádi magyar követ jelentése a külügyminiszternek (1933. június 16.). MOL, Κ 63, 1933-20/7. 81. 100 Ezek közül érdemes kiemelni Ewald Banse és Benno Graf írásait.
