Századok – 2004

Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327

1348 TÓTH IMRE Schreiber prelátus vezette csoportoknál) mindenképp idegenkedés fogadná, ha ez alkalommal sem tisztelné meg senki a rendezvényt. Rieth kompromisszumos megoldásként von Langent a linzi német konzuli képviselet vezetőjét kérte meg, hogy a Burgenlandban illetékes, de éppen szabadságát töltő grazi konzul helyett tegyen eleget a Volksbund meghívásának.86 Az ÖDV ülésén ezek után Langen vett részt. Tudatta Hermann Neubacher­rel, a Volksbund osztrák elnökével,87 hogy Rieth halaszthatatlan elfoglaltságára tekintettel nem hagyhatta el a követséget. Az ünnepen egyébként Löbe sem je­lent meg személyesen, csak képviselője útján üdvözölte a megjelenteket. A szóno­kok kiváltképp az osztrák-német összetartozást emelték ki felszólalásaikban. Ezen kissé túlmutatott Schreiber képviselő figyelemre méltó beszéde, melyben arra emlékeztetett, hogy "az ilyen ünnepségeknek a legfőbb célja, hogy mértékle­tességet tanúsítsunk, és a baráti kapcsolatokat keressük."88 Másnap, szeptember 13-án, a Volksbund tartott anschluss-tüntetést, erről azonban már Langen is kimentette magát.89 A német diplomácia eme gesztusa természetesen hálás fogadtatásban része­sült Magyarországon. Gerhard Köp ke, a Külügyminisztérium munkatársa idő­ben közölte a magyar illetékesekkel, hogy a német követ politikai okokból kitér az ünnepségeken való megjelenés elől, még ha ezzel német nemzeti körök erős táma­dásának teszik is ki magukat.90 Károlyi elégedetten nyugtázta, hogy a német kö­vet ezután valóban távol tartotta magát a kismartoni ünnepségektől. Schoen előtt is megjegyezte, mennyire fájdalmasan érintette volna, ha von Rieth szemé­lyesenjelent volna meg Kismartonban. Háláját fejezte ki amiatt, hogy a birodalmi kormány tekintettel van a magyar érzelmekre.91 Burgenland szerepe a német-magyar viszony alakulásában (1932-1939) A Károlyi-kabinet tehát megtalálta a közös hangot Burgenland és Nyu­gat-Magyarország ügyében a német külpolitikával. Ezzel párhuzamosan tovább javult a kormány viszonya Ausztriához is, mely szintén hajlott a Magyarország­gal való megegyezésre a fenti kérdésben. Mindezt figyelembe véve, a Bethlen-Károlyi váltás nem hozott drámai fordulatot a nyugat-magyarországi kérdés ala­kulásában. Nagyobb talányt jelentett minden szemlélő számára 1932 októberé­ben a radikális nézeteiről ismert Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezése. A kérdőjeleket tovább szaporította a német bel- és külpolitika terén 1933. január végén bekövetkezett változás: a weimari köztársaság csődje, Hitler és a nemzeti­szocializmus hatalomra kerülése. 86 Rieth bécsi német követ jelentése a külügyminisztériumnak (1931. szeptember 9.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 87 Az 1938-as Anschluss után Neubacher lett Bécs polgármestere. 88 Rieth bécsi német követ jelentése a külügyminisztériumnak (1931. szeptember 17.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 89 Uo. 90 Wettstein berlini magyar követségi tanácsos jelentése (1931. szeptember 11.). MOL, Κ 63, 1933-20/7. 91 Schoen budapesti német követ jelentése a külügyminisztériumnak (1931. szeptember 22.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, II, Oe. 2118.

Next

/
Oldalképek
Tartalom