Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1349 Gömbös korábbi működése Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban nem adott okot különösebb optimizmusra Bécsben. Magatartása 1921-ben, majd vélt szerepe az 1922. évi bandaharcokban, illetve újabb nyugat-magyarországi felkelések előkészítésében (melyet akkori kormánykapcsolatai, Egységes párti pozíciója miatt megnyugodva nem támasztottak alá következetesen) nem bíztattak semmi jóval a jövőre nézve. Ismeretesek voltak Gömbös német kapcsolatai is, s az is, hogy a húszas évek közepén már tárgyalt a Ludendorff-csoporttal a Nyugat-Magyarországra vonatkozó magyar kívánságokról. Akkor taktikai okokból egyelőre elismerte a német igényeket,92 valóságos nézetei szerint ellenben "Németországnak egy célja lehet, nem az, hogy Nyugat-Magyarországot elvegye tőlünk, hanem az, hogy szó nélkül visszaadja nekünk."9 3 Az aggodalmaskodókat nyugtalanította, az 1933 februárjában bekövetkezett kormányváltozás is. A Gömbös-kabinet külügyminiszteri posztját 1932 októberétől, 1933 januárjáig Puky Endre, majd lemondása után 1933 januárjától egy hónapon át ideiglenesen maga Gömbös töltötte be. Február 7-én Kánya Kálmán személyében új, ambiciózus politikus került a tárca élére. Kánya aki rátermettségét, professzionalizmusát hamarosan bebizonyította, soproni születésű volt. Személyes kapcsolatai, a városhoz való kötődése nem volt ismeretlen az osztrák politikusok számára.9 4 A népszavazás idején végzett tevékenysége pedig a lehető legrosszabb színben tüntette fel a bécsi kancellária és a Ballhausplatz illetékesei előtt.95 A magyar külügyek új vezetője azonban berlini illetékesek előtt is rövidesen bebizonyította, hogy a nyugat-magyarországi kérdést személyes szívügyének tekinti. 1933. augusztus 8-án magához kérette Martin Schlimpert ügyvivőt, a budapesti német követség tanácsosát, hogy felhívja a figyelmét a Montag című újság augusztus 21-i számában Friedrich Hussong tollából megjelent, Német várossors Nyugat-Magyarországon című cikkre. Kánya keserűen panaszkodott az írás tendenciája miatt és kérte a követet, tájékoztassa a német külügyminisztériumot megütközéséről. A magyar külügyminiszter élesen megjegyezte: csodálkozik, hogy a német sajtó teljes kontrollja és gleichschaltolása ellenére ilyen sajnálatos kisiklások bekövetkezhetnek a két ország viszonyát érintő kérdésekben. Kánya egyszersmind kihasználta az alkalmat, hogy Németország Magyarországhoz való viszonyát — Schlimpert szerint túlzó módon — kritizálja. Felpanaszolta, hogy a német sajtó — ellentétben az olasszal és az angollal — soha egy baráti cikket nem közöl a magyar revíziós kívánságokról, a pángermán propaganda növekedni látszik, hogy egyes kisebbségi vezetők az elcsatolt területeken ellenséges magatartást ta-92 Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918-1936). In: Uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1995. 180. 93 Uo. 94 Itt jegyezzük meg, hogy Gömbös Gyula családjának Vas megyei származása miatt szintén személyesen volt érintett a nyugat-magyarországi kérdésben, sőt mivel iskoláinak egy részét a soproni evangélikus líceumban végezte, a soproni kérdés is közel állhatott volna hozzá. Tevékenysége, megnyilatkozásai azonban nem utalnak arra, hogy itt szerzett élményei különösebben befolyásolták volna politikai célkitűzéseit. A város iránt nem mutatott nagyobb érdeklődést, sőt évekig halasztgatta személyes látogatását is. Sokkal erősebb volt a kapcsolat a régi soproni családból (Kania) származó Kánya Kálmán esetében, aki ezer szállal kötődött a városhoz, és halála után véglegesen ott is temették el. 95 Leopold Hennet budapesti osztrák követ jelentése Dolffuss kancellárnak, (1933. február 10.) NPA, Kt. 19, 11/pol. 1933.
