Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
136 EGRESI KATALIN nyek és alapjogok az alkotmányban is helyet kapnak. Az MSZDP ezt az álláspontot már az 1920-as években is képviselte, ennek a meghatározásnak a jegyében állította össze a Bethlen-kormánnyal szemben a párt szociálpolitikai követeléseit. A szociáldemokrata párt minden társadalmi rétegre kiterjedő társadalombiztosítást követelt, amely magában foglalta a betegség-, a baleset-, az özvegység-, az árvaság-, az öregség-, és a munkanélküliség esetére szóló biztosítást. Ezt kiegészítette a munkakörülmények javításának és a munkabérnek a kérdéskörével. A párt az egész korszakban a törvényileg szabályozott nyolcórás munkanapot és a 36 órás, megszakítás nélküli munkaszünetet követelte. Sürgette a megélhetéshez szükséges munkabér biztosítását a létminimum törvényi megállapításával és a kollektív szerződések minden iparágban való alkalmazásával. Mindemellett az egészséges munkakörülményeket, a női és gyermekmunka védelmét, az iparfelügyelet reformját és a tanoncoktatás rendezését is szorgalmazta. Elképzeléseit kiegészítette a közegészségügyi és lakásviszonyok javításának a követelésével. Mindezt 1930-ban a szociáldemokrata párt agrárprogramja tette teljessé, amely a mezőgazdasági munkásság szociális érdekvédelmének felvállalását is jelentette. Az 1926-os közegészségügyi és társadalompolitikai országos értekezlet Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter kezdeményezésére 1926. október 28-30. között került megrendezésre a Bethlen-korszak országos szociálpolitikai értekezlete. Az értekezlet október 24-i megnyitó ülésén a politikai és tudományos közélet számos résztvevője megjelent. Az elnöki széket Földes Béla foglalta el, a rendezvény főtitkári feladatait Balogh Andor miniszteri tanácsos és Parassin József igazgató főorvos, a titkári teendőket pedig Kovrig Béla egyetemi tanár, államtitkár valamint Gertvay György miniszteri tanácsosok látták el. A közönség soraiban megjelent József Ferenc királyi herceg, Horthy Miklósné és Bethlen István miniszterelnök, Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere, az egyes minisztériumok államtitkárai, a budapesti, a szegedi, a pécsi és a debreceni tudományegyetem egyetemi tanárai, egykori miniszterek, miniszteri tanácsosok - mint pl. Teleszky János vagy Hegedűs Lóránt és számos nemzetgyűlési képviselő.3 5 Vass József megnyitó beszédében megjelölte az értekezlet összehívásának okát. A népjóléti miniszter maga is elismerte, hogy az itt elhangzott álláspontok és vélemények a szociális törvényalkotás „zsinórmértékévé" válhatnak. A rendezvény célja tehát az, hogy a kormány számára gyűjtsön anyagot. A program hihetetlenül sok témát érintett, a hazai szociális érdekvédelem minden részterületét tárgyalták.3 6 Az egyes témaköröket néhány kiemelten fontos szociális probléma 35 A résztvevők teljes névsorát számos napilap közölte. Pl. „Szociálpolitikai értekezlet." Budapesti Hírlap 1926. október 26. 5. , vagy „Landeskonferenz für Sanitätsmessen und Sozialpolitik." Pester Lloyd 1926. október 25. 1-2. 36 Az 1926. október 28-30. között megrendezett közegészségügyi és társadalompolitikai országos értekezlet a következő témaköröket tárgyalta: 1. társadalomerkölcsi és társadalompolitika nevelés, 2. közigazgatási tisztviselők társadalompolitikai kiképzése, 3. középosztály válsága, 4. szegényügy és közjótékonyság, 5. népesedési politika, 6. tanya problémája, 7. mezőgazdasági munkások szociális biztosítása, 8. társadalompolitikai intézet, 9. munkahiány esetére való biztosítás és a munkanélküliség megelőzése, 10. munkáslakások, 11. népélelmezés és tejprcbléma, gyári bizottságok és mun-
