Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1334 TÓTH IMRE Az írás megkérdőjelezte a soproni népszavazás — "melyet olasz bajonettek és a Héjjas-csapatok árnyékában rendeztek" — legitimitását is. A Tägliche Rundschau határozottan visszautasította, hogy magyar részről hivatalos állásfoglalást provokáljanak ki Németországtól Burgenland ügyében. A cikk mindemellett kellőképp határozott hangnemben kifejtette, hogy a német nemzeti politika egyik fő célja a zárt német nyelvterületek összefogása. "Amennyiben a magyarok az általuk igen jól inscenált Rothermere-akció útján a szomszéd államoktól megszállott tiszta magyar területeket követelnek vissza, minden igazságos németnél pártfogásra fognak találni. Ennél többet nem lehet követelni tőlünk. [] Rothermere lord aligha fog síkra szállni a régi magyar határokért, hanem inkább arra fog törekedni, hogy az olasz határokat a magyar határral hozza érintkezésbe. Burgenland kívül esik a visszakövetelhető zónán, sőt Nyugat-Magyarország tekintélyes területei is még a zárt német nemzeti területhez tartoznak" - írta a lap.31 A cikkre reagáló Magyarság cikkírója arra figyelmeztette a hazai külpolitika iránjátóit, hogy mivel Németországtól nem várhatjuk a "ránk nézve talán legfájdalmasabb", nyugat-magyarországi kérdés igazságos megítélését, máshol kell magunknak szövetségeseket keresni.3 2 Hogy hol, azt nem részletezte. A mérsékelt Pester Lloyd — amellett, hogy a soproni szavazás ellen felhozott érveket igyekezett cáfolni — elsősorban a magyar nemzetiségi politikát ért bírálatokat utasította vissza. Ezeket — közölte a lap — Robert William Seton-Watsonnak, Wickham Steednek és az ellenséges propaganda egyéb ügynökeinek az eszköztárából ismerte meg a világ.33 A Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos lapja, a Nagymagyarország 1929 folyamán számos írásában latolgatta az anschluss várható következményeit, nemzetközi fogadtatását, vázolva egyúttal a majdan követendő magyar magatartást is. A két ország viszonya előbb vagy utóbb gazdasági unióvá érik, melyet a külképviseletek összevonása követhet, s így már csak a formális egyesítés marad hátra - állapította meg egyik cikkében a lap. Hozzátette azt is, hogy Magyarországnak nem érdeke útját állni az egyesülésnek, és összeveszni egykori szövetségeseivel. Az elvett nyugati részeket ellenben nem lehet a terület lakosságának megkérdezése nélkül átcsatolni. Referendum esetén Magyarország jó esélyekkel szállna ringbe, mert — legalábbis az újság szerint — az elszakított térség 292 ezer lakosából 27 ezer magyar, 44 ezer pedig magyarhű horvát. A kettő együttesen a tartomány népességének 25%-át teszi ki. Okkal feltételezhető ugyanakkor, hogy a 220 ezres németség között is jócskán akadnak olyanok, akik nem felejtették el, "gazdaságilag mennyivel jobb dolguk volt a régi hazában, ahol konzervatív, vallási meggyőződésüket nem kellett vörös színűre átfesteniük". Az elemzés közölte ezeknek a "jobb érzésű" németeknek a számarányát is, mely mindent összevetve, a tartományban élők kerek egyharmadát teszi ki. így egy népszavazás, semleges 31 Idézi Magyarság 1928. február 11. Stresemann maga egyébként a külföldi németség négy csoportját különböztette meg. Ezek legfontosabbikát a Birodalom és Ausztria határainak közvetlen közelében élő népcsoportok jelentették. Rajtuk kívül a Balti-tenger partjának németségét, valamint a Duna-medencében és a Szovjetunióban élő német kolóniák népességét emelte ki. Ld. Németh 2002. 137-138. 32 Magyarság 1928. február 11. 33 Pester Lloyd 1928. február 11.
