Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG- 1335 ellenőrzés mellett valószínűleg Szent István koronája mellett döntene — vonta le a — még matematikailag is erősen elnagyolt - következtetést a Nagymagyarország.3 4 A lap az ügy kapcsán egyébként nagy figyelmet fordított cseh külpolitika "mesterkedéseire" is. Arra figyelmeztetett, hogy a bizonytalan osztrák belpolitikai helyzet jó ürügyet fog kínálni Csehszlovákiának, hogy beavatkozzon Ausztria belügyeibe. Prága, melynek fő célja, hogy szomszédját bevonja a kisantant gazdasági érdekszférájába, inkább eléje megy az eseményeknek, hogy az "anschlussisták" szándékait megakadályozza. A lap szerint Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy az osztrák bomlás esetén, a rendteremtő államok között képes legyen cselekedni. "Nem engedhetjük meg, hogy a csehek, rendcsinálás ürügye alatt ide [értsd: az elszakított Nyugat-Magyarországra - T. /.] bevonulhassanak, mert jól tudjuk, hogy a szláv korridort szeretnék megvalósítani" - érvelt az írás.3 5 Az idézett revíziós alternatívát elvető forgatókönyvek azonban — mint később bebizonyosodott — jobban igazodtak a realitásokhoz. Ezek szerint, a német-osztrák egyesülés nemhogy elősegítené a leválasztott Nyugat-Magyarország visszatérését, hanem a megerősödő Német Birodalom integráns részévé válva, minden esély elveszne a területek visszaszerzésére. Ezt a véleményt osztották a környező országokban és természetszerűleg Burgenlandban is. A Bécsben működő Lerchenfeld német követ is olyan délszláv sajtóhíreket és osztrák vélekedéseket osztott meg Berlinnel, amelyek szerint Magyarország azért ellenzi az anschlusst, mert ez csökkenti a Burgenlanddal való újraegyesülés kilátásait. Emiatt viszont az anschluss-gondolat terjed és egyre népszerűbb a burgenlandi lakosság körében - szögezte le a diplomata.36 A húszas évek végén a hivatalos Németország egyébiránt igyekezett a semlegesség látszatát fenntartani a kérdésében. A német külpolitika részéről taktikai melléfogás lett volna az iránta szövetségesi érzelmeket tápláló Magyarország elriasztása. Ezért hivatalos nyilatkozatban adták tudtára az érintetteknek, hogy Németország képviselői sem Trianonban, sem Saint-Germain-ben, sem pedig Velencében3 7 nem voltak jelen, és Berlin az ügyben közvetlenül nem is érintett. Siettek kijelenteni, hogy Németországot mind Ausztriához, mind Magyarországhoz szoros, baráti szálak fűzik, és a hivatalostól eltérő minden állásfoglalást illojálisnak tekintenek. A budapesti követségnek küldött utasításban a Wilhelmstrasse nyomatékosan kérte, hogy német részről a hivatalos érintkezés során és a publicisztikában is kerüljék a burgenlandi kérdés nyilvános megvitatását, hacsak erre szigorúan szakmai jogcím nem adódik.38 34 Nagymagyarország 1929. március 1. 35 Nagymagyarország 1929. július 1. 36 Lerchenfeld bécsi német követ beszámolója burgenlandi útjáról (1926. szeptember 25.). PAAA, Abt. II b, Akten betreffend: Die westungarische Fragen, Bd. 4, Pol. 6, Österreich-Westungarn, vom Januar 1923-12. 11. 1934. R73415. Oe. 1686. 37 A Sopron környéki népszavazást eldöntő egyezmény helyszínén. 38 A német külügyminisztérium nyilatkozata és iránymutatása a budapesti követségnek (1928. március 1.). PAAA II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. Előző évben még a Tägliche Rundschaut illetve annak szerkesztőjét, Heinz Reimescht is csak nagy erőfeszítések árán tudták semlegesíteni, amiért az rendszeresen közölt tendenciózus írásokat Burgenlandról és Nyugat-Magyarországról. A lap tevékenysége azért okozott komolyabb fejtörést a német kormánynak, mert azt külföldön a külügyminisztérium orgánumának tartották. Reimesch ráadásul 1922-1923-ban anyagi támogatásban része-