Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1333 nya Kálmán berlini követ jóval később ugyan (1928 júliusában), de világosan meg is fogalmazta, hogy "a birodalom a locarnói politika iniciálása óta a dunai államokkal és nevezetesen Magyarországgal szemben politikailag csak kevés érdeklődést mutatott".2 4 A Budapestről érkező hírek hatására az osztrák külügyminiszter Ambrózy Lajos bécsi követtől helyben is érdeklődött az anschluss és Burgenland kapcsolatának hivatalos magyar megítéléséről. Ambrózy némileg kitérően reagált, a németekre hárítva a kérdés ódiumát. Megfogalmazása szerint: ismerve a német imperializmust, nem valószínű, hogy ahol Németország egyszer megvetette a lábát, onnan távozni fog. Emiatt semmilyen illúziót nem táplál Burgenland visszaszerzésével kapcsolatban. Egyéni megérzéseit hangoztatva, a követ mindenesetre gondosan kerülte, hogy hivatalos jelleget adjon mondandójának.2 5 Az évtized közepén érdeklődést kiváltó probléma — az anschluss és Burgenland hovatartozásáak kérdése — később rövid időre lekerült a napirendről. 1928-tól azonban az időközben a Rothermere-mozgalomtól is impulzusokat kapott revindikációs politika képviselői többször hangoztatták, hogy a területet az olasz-magyar kapcsolatok fejlődése és az anschluss fogja visszaszolgáltatni Magyarországnak. A magyar kormány cserébe majd önkormányzatot ad az egykori Burgenlandnak -hangoztatták a derűlátóbbak.2 6 Hans Schoen budapesti német követ már 1927-ben jelezte, hogy bár magyar részről az anschluss várhatóan nem fog ellenállásba ütközni, Budapest meg fogja kérni az ügy magyar támogatásának az árát. Utalt a közvéleményt az utóbbi időben orientáló politikai hangulatra, amely Burgenland ügyét ismét a felszínre hozta.27 A német sajtó ezúttal igyekezett elejét venni a magyar találgatásoknak, amiben egyrészt a kisebbségi kérdés kapcsán kialakított újfajta német álláspont is szerepet játszhatott. Németországban 1928-tól egyre inkább felerősödött az aktívabb kisebbségi politikát követelők hangja, s ennek hatása alól a külügyminiszter sem vonhatta ki magát.28 Másfelől Stresemann még 1927 decemberében úgy érvelt, hogy az Ausztriával való egyesülés magától értetődő, ám egyelőre nem esedékes, ezért a német külpolitika részéről hiba lenne jó előre engedményeket tenni annak fejében.2 9 Nem csoda, hogy idehaza feltűnést keltett a külügyminiszterhez közel állóként számon tartott Tägliche Rundschau 1928. február 9-i írása, mely leszögezte, hogy a nyugat-magyarországi lakosság egyszer már nagyon határozottan állást foglalt az Ausztriához tartozás mellett. A magyarországi nemzetiségek 1918-19-ben ugyan nem határozhattak a sorsukról, ám félreérthetetlenül kinyilvánították ellenérzéseiket a régi Magyarországgal szemben, ahol nemzeti fejlődésüket akadályozták - állapította meg a lap cikke. 3 0 24 Idézi Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. III. kiadás, Kossuth, Budapest, 1988. 113. o. 20 Magyal· Országos Levéltár (MOL), Külügyminisztérium Politikai Osztályának iratai (K 63), 1927-20/7^716. Peter Haslinger: Der ungarische Revisionismus und das Burgenland 1922-1932. Europäische Hochschulschriften. Reihe III. Geschichte und ihre Hilfwissenschaften. Serie III. Bd. 616. Frankfurt/Main, Lang, 1994. 112. o. 26 Calice jelentése a külügyminiszternek (1928. február 9.). NPA, Kt. 799, Liasse Ungarn 2/12, Z20-604-13/27. 27 Fejes: i. m. 24. 28 Németh 2002. 137-138. 29 Fejes: i. m. 25. 3" Idézi Pester Lloyd 1928. február 11
