Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1332 TÓTH IMRE dében valóban felemlegette a nyugati határok revíziójának ügyét.1 ' A beszéd több osztrák és német lapban is megjelent, bár — mint arról Gömbös Bethlen Istvánt tájékoztatta — a müncheni Völkischer Beobachter a Nyugat-Magyarországról szóló részeket teljesen kihagyta a szövegből. Gömbös arra is figyelmeztette Bethlent, hogy amikor német partnereivel a békeszerződések tarthatatlanságáról tárgyalt, utóbbiak nehézségeket támasztottak Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban, ezért abban kénytelenek voltak kompromisszumos megoldást keresni. Javasolta, hogy az anschluss esetén Magyarország a "legbrutálisabban" követelje Nyugat-Magyarországot, sőt állítsa kész helyzet elé a németeket.18 Gömbös nézetei korábbról már ismeretesek voltak az osztrákok előtt. Calice most azt is konstatálhatta, hogy ezek időközben mit sem változtak. Felidézte a Fajvédő Párt vezérének azon kijelentését, mely szerint "német barátainkkal csak addig maradhat meghitt a viszonyunk, ha azok jó barátokhoz illően is viselkednek. Amennyiben ez másként történne, mi tudni fogjuk a kötelességünket, amint azt már egyszer tudtuk Nyugat-Magyarországon".19 Mivel ez ügyben már voltak rossz tapasztalataik, az osztrák politikusok számára félő volt, hogy a magyar és a megerősödő német jobboldal épp Burgenland kapcsán találja meg a közös hangot egymással. Bár Gömbös személyes tapasztalatai ezt nem támasztották alá, osztrák diplomaták a budapesti német követségről érkező információk egyik lehetséges magyarázatát ebben keresték. A fordulat másik okát abban látták, hogy Németországban olyan közép-európai blokk életre hívásának gondolatával játszottak, melynek egyik lényeges szerepét Magyarországra kívánták osztani.2 0 Ilyen blokk létrehozására akkor nem sok esély mutatkozott, hiszen épp 1924-től Franciaországnak sikerült kiépítenie a maga szövetségi hálózatát a térségben.2 1 A diplomáciai elszigeteltségből a francia biztonsági igények elismerésével kitörni készülő és Párizzsal konstruktív együttműködés jegyében politizáló Stresemann-nak ugyanakkor nem volt kifejezett érdeke, hogy Németországot ilyen irányban elkötelezze. Ellenkezőleg, a megegyezéses politika segítségével a majdani békerevízió útját egyengető Weimari Köztársaság számára egyenesen terhes volt a potenciális agresszorként számon tartott Magyarországgal fenntartott túlságosan nyájas kapcsolat.2 2 Magyarországnak ezért ekkor különösebb szerepet sem szánhattak Közép-Európában. A német külügyminisztérium 1926 augusztusában elkészített ajánlásában a délkelet-európai kapcsolatok kiépítésének súlypontjául Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát jelölte meg.2 3 Ká-17 Az elhangzott beszéd a következőket tartalmazta: "Németországtól és a német nemzeti pártoktól csak azt kéljük, szereljék le a nagynémet agitációt és gondoljanak arra, hogy Nyugat-Magyarország kérdése is a békerevízió körébe tallózik. Köztünk a Lajta képezi a hátárt." Ld. Bethlen István titkos iratai. Sajtó alá rend., bev., magy. Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, Kossuth, 1972. 57. sz. (167.) 18 Uo. 19 Calice jelentése a külügyminiszternek (1925. július 3.). NPA, Kt. 17, 54/pol. (fol. 581-583.) 20 Calice jelentése a külügyminiszternek (1925. július 12.). NPA, Kt 17, ill. Kt. 797, Liasse Ungarn 2/6-2/8, Vorgänge im Ödenburger Gebiet 1925, 56/pol. 21 A szövetségi rendszer kialakítása 1924-ben francia-csehszlovák szövetségi és barátsági szerződéssel kezdődött, majd 1926-ban francia-román, 1927-ben pedig francia-jugoszláv megállapodás aláírásával folytatódott. 22 Pritz: i. m. 6. 23 Németh István:. Németország története. Egységtől az egyesítésig (1871-1990) Aula 2002. 136-137.
