Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
134 EGRESI KATALIN hez minden embernek társadalmi tagságánál fogva joga van."3 0 így a szociálpolitika feladata az erkölcsi, a szellemi és a gazdasági javak megfelelő elosztása, s ezáltal a társadalmi igazságosság biztosítása. A szociálpolitika legfőbb megvalósítója maga az állam. Az állam képes egyedül a szociális érdekvédelem egységes szervezetét és irányítását garantálni. A helyi közigazgatás szervezetei: a megyék, a városok és a községek, valamint a szakszervezetek és az egyesületek fontos segítői lehetnek az államnak. Hilscher azonban ennél is tovább ment és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést is nélkülözhetetlennek tartotta. Tágabb vonatkozásban a szociálpolitika azonban nem csupán a társadalom minden rétegének szociális érdekvédelme; ennél jóval több: a társadalmi igazságosság letéteményese, amelynek minden területet át kell hatnia. Ebben az értelemben a szociálpolitika hat fő irányban fejti ki tevékenységét: 1. általános politikai, 2. kultúrpolitikai, 3. egészségügypolitikai, 4. népesedéspolitikai, 5. gazdaságpolitikai és 6. szociálpolitikai területek. Ezen területek mindegyike egyaránt felelős az erkölcsi, a szellemi és a fizikai javak elosztásáért, mivel ideális esetben valamennyi szférát a szociális érzés hatja át. Az általános politika területén a szociálpolitika az erkölcsi atmoszféra megteremtésért felelős, az állami szervek munkáját a közösségérzéssel itatja át. A kultúrpolitika területén a társadalmi rétegek kulturális színvonalát emeli, az egészségügypolitikában az egészséges és produktív munkaerőt biztosítja, a népesedéspolitikában az elnéptelenedés és a túlnépesedés elkerülésére hivatott, a gazdaságpolitika pedig a gazdálkodást egyetemes társadalmi céloknak rendeli alá. Hilscher ugyanakkor bírálta a Bethlen-kormány szociális tevékenységét. Véleménye szerint a kormány szegénypolitikát folytat, szociálpolitika és a szegényügy pedog egymással ellentétes fogalmak. „A szociálpolitika, ha tökéletes berendezkedés, elsorvasztja, feleslegessé teszi a szegényügyet. Az a körülmény, hogy szegényügyre még szükség van, az emberiség szégyene."3 1 Megfelelő szociálpolitika feleslegessé teszi a jótékonyságot. Ezt az álláspontot a szociális biztosítás mivoltával bizonyította be. Egy elesett egyénnel szemben az egyoldalú, eseti és bizonytalan jótékonysági akció helyett a szociális biztosítás sokkal előnyösebb. „Az igazi értelemben vett szociális biztosításnál a nemzet egész társadalma átveszi a társadalom egyes tagjaiért való felelősséget, a szolidaritás legegyetemesebb formájában és az egyénnek a társadalommal szemben teljesített kötelesség viszonzásaképpen kiépíti a kötelességteljesítés másik irányát, amelynek a társadalom részéről az egyénnel szemben kell megnyilatkoznia. Itt nem a munkaviszony a lényeges, hanem a társadalmi tagság, s a jogok is, a kötelességek is ebből a társadalmi tagságból folynak.32 A liberális szociálpolitikai nézetek megfeleltek az I. világháború utáni időszakban a nemzetközi szociálpolitika felől érkező kihívásoknak, amennyiben egyértelműen az állami szerepvállalásával együtt járó, intézményes szociálpolitika megvalósítását követelték. Mindeközben — különösen Heller Farkas — rámutattak 30 Hilscher Rezső: Bevezetés a szociálpolitikába. Bp. 1928. 9. 31 Ferge Zsuzsa: i. m. 110. 32 Uo. 110.
