Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
1312 POGÁNY ÁGNES a márkát az összes többi valutához képest. A kompenzáció során ugyanis mindössze 18%-os márka felár alakult ki, miközben a konvertibilis devizák felára ennek a sokszorosa volt. Németország ebben az időszakban beérte azzal, hogy részesedése gyorsan nőtt Magyarország külkereskedelmében. 1933 és 1937 között azonban fokozatosan megszűnt a német piac árelőnye, mivel a világpiacon is megindul az agrárárak gyors emelkedése. A németek által kínált viszonylag kedvező ár már nem ellensúlyozta kellően azokat a hátrányokat, amelyeket a bilaterális, nem konvertibilis valutában lebonyolított kivitel jelentett az agrárexportőr országoknak. Ez mindenképpen gyengítette Németország alkupozícióit a második világháború előtti években. Az 1936 nyarán kitörő devizális válság miatt Németország egyre inkább rászorult a nem konvertibilis fizetési eszközt is elfogadó kereskedelmi partnerekre. Mindezek következtében a világháború kitöréséig Magyarország viszonylag erős tárgyalási pozíciókkal rendelkezett Németországgal szemben, és így hatékonyan küzdhetett a klíring adósságok növekedése ellen, és sikerült alacsonyan tartania a német tartozásokat, illetve 1940-re kiegyensúlyoznia külkereskedelmi forgalmát Németországgal. 3. A német devizapolitika a II. világháború első évében A német monetáris és külpolitikai hatóságok számára a valutáris kérdések a náci terjeszkedés megindulásakor a korábbinál jóval fontosabbá váltak. A hódítások lehetővé tették, hogy a megszállt országokban saját elképzeléseik szerint alakítsák ki az új valutakurzusokat, hozzanak létre a számukra kedvezőbb cserearányokat. Az új árfolyamok meghatározásában ugyanakkor a politikai szempontok, illetve az adott területnek a későbbiekben szánt szerep gyakran nagyobb súlyt kapott, mint a pénzpiacokon korábban kialakult árfolyam vagy a vásárlóerő paritás aránya. A megszállt országok esetében ennek megfelelően differenciált gyakorlat alakult ki. A Német Birodalomba szervesen betagolandónak ítélt területek, így Ausztria vagy a Szudéta-vidék esetében kifejezetten a márka rovására lett az árfolyam megállapítva. Ausztriában Hitler döntött, keresztezve a német központi bank, a Reichsbank elképzelését, amely a piaci átváltási arányt akarta alkalmazni.18 A német jegybank azzal a szigorú utasítással küldte Bécsbe Wilhelm nevű igazgatóját, hogy a 2:1 Schilling-Reichsmark átváltási árfolyamhoz mindenáron ragaszkodjék, azonban a „Führer" parancsára az árfolyam végül 3:2 lett, ami 50%-kal magasabb átváltási arányt jelentett a schilling tulajdonosok javára.19 Hitler egyértelműen kedvezni kívánt, vagy legalábbis nem akart ártani egykori 18 A magyar jegybank vezetői nagy aggodalommal figyelték a német birodalom területi és pénzügyi térhódítását, és részletesen megtárgyalták az átváltási arányok kérdését. Budapesten nem tudtak Hitler személyes közbeavatkozásáról, így azt gondolták, „a schilling magasabb értékelésével azt a diszparitást kívánták nagyjából megszüntetni, amely a korábbi átszámítási kulcs mellett az alacsonyabb osztrák árszínvonal következtében a két ország árszínvonala közt fennállt." MOL Filmtár, MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.391. doboz, 1938. március 30.; James: i.m. 79-^0. 19 Bundesarchiv Berlin, (BA) Deutsche Reichsbank R 2501/6675 Bericht des Reichsbankdirektor Wilhelm über seine Mission in Wien vom 12. März 1938. bis 24. März 1938. einschließlich. Berlin, 12. April 1938.; A Bachinger-Matis szerzőpáros még ezt az átváltási arányt is túl alacsonynak tartja. Karl Bachinger - Herbert Matis: Der österreichische Schilling. Geschichte einer Währung. Graz, Wien, Köln, 1974. 167.
