Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 133 közösségi érdek egészséges összhangja. Saját korát ebből a szempontból nem tekintette megfelelőnek, mivel számos szociális problémát vélt felfedezni. Ezeket a társadalmi rétegek között megjelenő nagy vagyoni különbségekben, az osztályharcokban, a téves ideológiákban és a beteg társadalmi és politikai struktúrában jelölt meg.2 9 A szociális igazságosság érvényesüléséhez kidolgozta a magyar társadalompolitika rendszerének alapvonalait, ami egyben a jövőre nézve a legfontosabb teendők körvonalazását is jelentette. 1. A nemzet összes szociális és gazdasági életmegnyilvánulásának megfigyelése, szükség esetén korrigálása. 2. A szociális gondolkodás ébresztése, fejlesztése. 3. Az állami organizmus minden részének társadalmi szellemmel való beoltása. 4. A közösségi és egyéni életelv harmóniájának előmozdítása. 5. Jövedelmi és vagyoneloszlás indokolatlanul nagy diszparitásának enyhítése, bizonyos minimumok és maximumok megállapítása. 6. A fogyasztás esztelen kicsapongásának korlátozása, helyes irányú nevelés és példaadás. 7. Monopolisztikus, bürokratikus mamutvállalatok állami felügyelet alá helyezése, államosítás illetve községesítés. 8. Minden, társadalomra nézve hasznos egyén részére a kultúrfoknak megfelelő életszínvonal biztosítása. 9. Az elsőrendű szükségleti cikkek adómentessége, a másodrendűek adójának mérséklése. 10. A munka nélküli, monopolisztikus jövedelmek erősebb megadóztatása. 11. A nagy örökségek, különösen a mellékágakban erős megadóztatása. 12. A társadalombiztosítás államosítása. 13. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás behozatala. 14. A munkásfőiskolák felállítása. 15. A társadalmi lakásügy. 16. A társadalmi népesedésügy. Ez a társadalompolitikai rendszer tulajdonképpen az I. világháború utáni évek magyar társadalmának összes szociális problémáját felvázolta. Földeshez hasonlóan Hilscher Rezső, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Szociálpolitikai Tanszékének tanára, és az egyetem Szociálpolitikai Intézetének munkatársa a szociálpolitikát etikai alapelvek mentén értelmezte. Hilscher azonban úgy vélte — s ezen a ponton túllépett Földes Béla nézetein —, hogy a szociálpolitikának van egy szűkebb és egy tágabb meghatározása. A szociálpolitikát szűkebb értelemben funkciói felől ragadta meg. Ebben az esetben a szociálpolitika csupán a szellemi és testi munkások szociális érdekvédelmének önálló területe, amely a fennálló társadalmi rend keretei között oldja meg a szociális konfliktusokat. Ezek a konfliktusok abból adódnak, hogy társadalomban élő egyének és csoportok nem képesek az erkölcsi, a szellemi és a fizikai „életük kiélésére, amely-29 Uo. 164.
