Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
1302 KARSAI LÁSZLÓ vénycikket, amellyel az izraelita vallásfelekezetet bevett vallásból elismert vallásfelekezetté minősítették vissza. A magyar zsidó katonai munkaszolgálatnak gazdag a hazai és nemzetközi szakirodalma.5 8 A magyar zsidókat megfosztották tartalékos katonai rangjuktól, majd végül saját civil ruháikban, sárga — a kitért zsidóknak fehér karszalaggal — ellátva, fegyvertelenül kellett szolgálniuk. A cionisták ezt akár természetesnek is vehették, megalázónak az asszimiláns, hazájukat őszintén szerető zsidók érezték a munkaszolgálatot. Sokan közülük bizonyára lelkesen harcoltak volna fegyverrel is, ha hagyják őket, a Wehrmacht és a Waffen SS katonáival együtt, a Vörös Hadsereg ellen. Itt és most nincs mód a náci kollaboráns Sztójay-kormány végleges jogfosztást, kirablást és megbélyegzést tartalmazó rendeleteit ismertetni. Nyilvánvaló, hogy a nemzetből való végleges, végső kitaszítást a sárga csillag viselését előíró rendelet5 9 jelentette. De arra talán érdemes utalni, hogy 1944-ben sem törvény, de még rendelet sem született arról, hogy a sárga csillagos, „bélyeges sereget", a magyar zsidókat deportálják az országból. Randolph Braham szerint Horthy Miklós 1944. március 18-án Klessheimben, a Hitlerrel folytatott tárgyalásain csak abba egyezett bele, hogy 50-100 ezer munkaképes zsidót kivihetnek az országból. A Sztójay-kormány viszont, amelynek Horthy a zsidókérdés terén szabad kezet adott, már az első minisztertanácsokon (március 22. és 29.) sorozatban fogadta el a totális jogfosztást és gazdasági kirablást jelentő rendeleteket. Az újonnan kinevezett belügyi államtitkárok, Endre László és Baky László, harmonikus együttműködve Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführerrel, a Birodalmi Biztonsági < Főhivatal (Reichssichercheitshaupamt, RSHA) IV (Gestapo) B-4 (zsidóügyi) osztályának vezetőjével, március végén, április elején kidolgozták Magyarország zsidótlanításának részletes tervét. Kizártnak tarthatjuk, hogy mindezt a kormány hallgatólagos beleegyezése, tudta nélkül tették volna.60 III. fajvédelmi törvény A magyar törvényhozók csak hat évvel a nürnbergi fajvédelmi törvények ki- ι adása után szánták rá magukat arra, hogy a fajvédelem útjára lépjenek. Csak érdekességként említhető meg, hogy az 1941:XV törvénycikk, eltérően a nürnbergi törvénytől, az árja férfiakat nem büntette, ha zsidó nővel követtek el „fajgyalázást", csak a zsidó férfiakat fenyegette három év börtön, ha tisztességes, nem zsidó nővel nemi kapcsolatot létesítettek. Eddigi levéltári kutatásaink során rendkívül ritkán találkoztunk ilyen esetekkel. Nyilvánvaló, hogy a házasságkötési tilalmat sem az anyakönywezetők, sem az esetleg házasulni kívánók nem merték a Felsőház tagjaként a zsidó hitközség képviselője, hogy szűkebb pátriája önkormányzati képviselői már kizárták maguk közül vallása miatt. Ld. Fülöp András: A zsidótörvények hatása Szegeden, 1938-1944. (Szakdolgozat. Szegedi Tudományegyetem, 2004.) 28. 58 Erről részletesen ld. Braham: i. m. X. fejezet. 59 1.240/1944. Μ. E. számú rendelet a zsidók megkülönböztető jelzése tárgyában (március 29.). A történelmi egyházak vezetőinek tiltakozására egy héttel később a keresztény vallásfelekezetek papjait, a hadiözvegyeket és hadiárvákat, a keresztény házasféllel együtt élő, keresztény vallásra tért izraelitákat stb. mentesítették a sárga csillag viselése alól. (1450/1944. Μ. E. sz. 1944. április 4. - BK 1944. 04. 05.) 60 Erről részletesen lásd: Braham: i. m. 1997, 371-519.
