Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK, 1920-1944 1 293 megszegni. Konszenzuális szexuális kapcsolat esetén pedig legfeljebb a feljelentőktől kellett félni. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az inkriminált törvénycikk büntető rendelkezése szerint a házassági tilalmat megszegőket öt évig terjedő börtönnel sújtották, valamint őt is, születendő gyerekét is zsidónak minősítették.6 1 Érdekes ugyanakkor, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter már 1940. januárjában, tehát jó másfél évvel a fajvédelmi törvény elfogadása előtt külön rendeletben tiltotta meg, hogy rendőrtisztek, a detektív testület, illetve a rendőr őrszemélyzet tagjai az 1939. IV törvénycikk hatálya alá eső nőt feleségül vegyenek.6 2 Még figyelemre méltóbb, hogy hasonló tartalmú rendeletet sem a hadsereg, sem a csendőrség vezetői nem tartottak szükségesnek kiadni. Nyilvánvalóan azért, mert még elvétve sem akadt olyan hivatásos katona vagy csendőr, aki 1938-1939 után zsidó nőt akart volna feleségül venni. Összefoglalás A magyarországi diszkriminatív törvényeket és -rendeleteket 1940 kora ősze előtt nem német nyomásra, legfeljebb a németeket és az olaszokat, románokat, szlovákokat másolva adták ki. A magyar antiszemiták célja a zsidók elszegényítése, kivándoroltatása, megalázása volt. Százezreket aláztak meg, fosztottak ki, embereket, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy ők vagy szüleik, nagyszüleik zsidó vallásúak voltak. De voltak, akiknek mindez kevés volt. A zsidókat korlátozó jogszabályok és -rendeletek végrehajtásával kapcsolatban a szélsőjobboldali képviselők gyakran adtak hangot elégedetlenségüknek. Serényi Miklós gróf 1943 decemberében hosszan sorolta kifogásait: a zsidó földbérlők ellen szerinte a kormány semmit sem tesz, még mindig egymillió holdon „nyúzhatják a magyar parasztot". A kereskedelemben sem történt érdemi változás Serényi szerint, hiszen például hosszúnapkor „alig lehet Budapest utcáin nyitott kirakatú üzletet találni." A gyáripar is még „mindig erősen zsidó kezekben van" - fejezte be felszólalását Serényi.6 3 A magyar középosztály gerince ekkor roppant meg: hivatalnokok, csendőrök, rendőrök, polgárok, parasztok és munkások száz- és százezrei 1938 után szokták meg, hogy vagyonhoz, álláshoz, földhöz, pozícióhoz nem csak munkával, vállalkozással lehet jutni, hanem úgy is, hogy a szomszédos zsidótól állami segítséggel elveszik azt.6 4 Ha van Magyarországon zsidókérdés, márpedig a hiva-61 Az 1941:XV tc. IV 9. §-a szó szerint a következőket tartalmazza: „A jelen §-ban foglalt tilalom megszegésével kötött házassága következtében a zsidókkal esik egy tekintet alá az is, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt s nagyszülői közül csak kettő született az izraelita hitfelekezet tagjaként. A jelen S-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasságból született gyermek is a zsidókkal esik egy tekintet alá. Az izraelita hitfelekezetbe a jelen törvény hatálybalépése után áttért olyan személy, akinek a jelen § értelmében tilos volna áttérése előtt zsidóval házasságot kötnie, ha az izraelita hitfelekezet tagjaként zsidóval köt házasságot, a zsidókkal egy tekintet alá eső személy marad akkor is, ha utóbb ismét keresztény hitfelekezet tagjává lesz." Az öt éves börtönbüntetésről a törvénycikk 14. §-a rendelkezett. . 62 95.400/1940. B. M. 63 Képviselőházi Napló 1939-1944. XIX. köt. 52. (1943. december 14.) 64 Bibó István megfogalmazásában: „Ettől kezdve szokták meg a magyar társadalom széles rétegei azt, hogy nemcsak munkával és vállalkozással lehet egzisztenciát alapítani, hanem úgy is, hogy valaki másnak a már kialakított egzisztenciáját kinézi magának, s aztán az illetőt feljelenti, nagyszü-
