Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK, 1920-1944 1 293 lenne részletesebben elemezni. Mint látható, több megyei városban siettek szinte, vagy valamennyi zsidó önkormányzati képviselőtől megszabadulni. Egerben, Hajdúnánáson, Hajdúszoboszlón, Karcagon, Kisújszálláson, Kőszegen, Mezőtúron, Mosonmagyaróváron, Pestszentlőrincen, Túrkevén és Szentesen zsidótlanították az önkormányzati testületeket. Balassagyarmaton, Kalocsán, Rákospalotán, Salgótarjánban 4-4, Kaposváron, Nagykanizsán, Szombathelyen 5-5, Békéscsabán, Pestszenterzsébeten és Szolnokon 7-7, Újpesten pedig 25 zsidó őrizhette meg képviselőtestületi tagságát. Ezen száraz számok mögött is emberi sorsok, testületi állásfoglalások vannak, történetük feltárása még további levéltári kutatómunkát igényel. Mint annak megmagyarázása is, hogy az egyes városokban még a diszkriminatív törvények előtt miért alakult oly eltérően a zsidók és nem zsidók számaránya a képviselő testületekben. Mint az Engel fivérek ügyéből is kiderült, egy-egy törvény vagy rendelet akkor is felhasználható a zsidók ellen, ha annak szövegében egyetlen szóval sem említik őket, vagy a korábban kiadott zsidórendeleteket és -törvényeket. Milyen alapon lehetne például az 1939. évi XIII. törvénycikket54 a zsidókat korlátozó jogszabályok közé besorolni? Szövegében még csak nem is céloznak a zsidókra, pusztán azt szabályozzák, hogy milyen feltételek mellett szerezheti meg, vagy veszítheti el valaki a magyar állampolgárságot. A Magyar kir. Külügyminisztérium iratanyagában az egyes konzulátusok, nagykövetségek irataiban ezrével találhatók útlevél- és vízumkérelmek. Az 1939:XIII. tc. 2. § alapján elveszítették állampolgárságukat mindazok, akik megszakítás nélkül 10 évnél hosszabb ideig tartózkodtak külföldön. Abban az esetben, ha izraelita vallású kérte útlevele érvényességének meghosszabbítását, vagy állampolgársága elismerését, a Belügyminisztériumban a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság illetékesei „priorálták" a kérvényt, amelyet az esetek döntő többségében elutasítottak. Az indoklásban — ha nem csak annyit írtak, hogy „engedélyezhetőnek nem találtam" —, nem hivatkoztak a kérvényező vallására, csak arra, hogy 10 évnél hosszabb ideig tartózkodott külföldön.5 0 Ha nem zsidó — vélelmezhetően magyar — kérte állampolgársága elismerését, és nem volt körözött kommunista, általában megkapta a magyar útlevelet. A következetes antiszemita Teleki Pál második miniszterelnöksége idején sietett visszaállítani az egyetemi felvételeknél a numerus clausust.5 6 A jogfosztó, megalázó zsidókat hátrányosan megkülönböztető jogszabályok közé sorolhatjuk a fentebb már idézett 1940. évi XXVII. törvényt, amellyel az izraelita hitfelekezet képviselőjét, a világhírű tudóst, az agg Löw Immánuel rabbit megfosztották felsőházi tagságától.5 7 Már a Kállay-kormány idején fogadták el az 1942. évi VIII. tör-54 1939. évi XIII. törvénycikk a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879:L. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról. 55 Kollin Fülöp kérvényére Dr. Beszterczey-Jacobi Roland belügyminisztériumi miniszteri tanácsos csak annyit írt: „bejelentését [ti. állampolgársága fenntartására irányuló bejelentését - K. L.[ nem vettem tudomásul". Az elutasítás indoka csak a kérvényező feleségének nevéből derül ki, őt Lőwy Reginának hívták. BML, Pécsi járás főszolgabírájának iratai, 6014/1939. 56 1940:XXXIX. tc. 57 Érdemes megemlíteni, hogy a szegedi törvényhatóságból már 1939. szeptember 4-én eltávolították Löw Immánuelt, aki pedig a közgyűlés örökös tagja volt. A főrabbi tehát egy évig még úgy volt
