Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
1296 KARSAI LÁSZLÓ mehetett férjhez Grünbaum Vilmoshoz. Második gyerekük 1941-ben, három zsidótörvény után született. Kérvényében még csak nem is céloz arra, hogy hajlandó lenne gyermekei apjától elválni. Ezek után szinte természetesnek kell tartanunk, hogy 1942. január 20-án (egyébként a wannseei konferencia napján) a pécsi helyettes polgármester, dr. Vörös elutasította kérvényét.43 Grünbaumné a stróman-rendszer elleni küzdelem egyik áldozata volt. 1938-1939-től árja rokonok, barátok, ismerősök sokasága segített önzetlenül — vagy nagyon sok pénzért — kijátszani a zsidótörvényeket és -rendeleteket. A jogi kiskapuk megtalálása képzett jogászok feladata volt. Dúsgazdag zsidó családba benősülő árja nevére úgy írták a házassági szerződéssel az egyik hírlapkiadó részvénytársaságot, hogy az ifjú férj meg sem kérdezte a részvénypakettek számát, értékét, nem is tudta, hogy milyen gazdag lett.4 4 A stróman-rendszer a gyakorlatban rendkívül nehezen volt felszámolható. Schleich Ferenc és Bauer Károly mohácsi keresztény vaskereskedők a polgármesternek küldött feljelentő levelükben azt nehezményezték, hogy Lévai Istvánné csak névleg vezeti apósa, a zsidókat korlátozó jogszabályok hatálya alá tartozó Weiler Zoltán üzletét, az üzletvezetésben nem is vesz részt, ahhoz nem is ért. Schleich Ferenc a pécsi Kereskedelmi és Iparkamaránál is feljelentette konkurensét. Innen szakszerű választ küldtek a mohácsi illetékeseknek: azt, hogy egy üzletet ténylegesen ki vezet, csak annak alapján lehet megállapítani, hogy ha tisztázzák, ki adja le a megrendeléseket, ki fizet a megrendelt árukért, ki a tényleges eladó, ki rendelkezik a befolyt jövedelem felett, ki dönt a személyzet felfogadása és elbocsátása felett. Mindezeket a körülményeket viszont csak hites könyvszakértő tisztázhatja. A pécsi Kereskedelmi és Iparkamara azt javasolta a mohácsi illetékeseknek, hogy a könyvszakértő költségeit a panaszosok előlegezzék meg. A rendelkezésünkre álló iratokból nem derül ki, hogy végül is a feljelentőket felszólították-e egy hites könyvszakértő felfogadására. Saját hatáskörükben viszont a mohácsi hatóságok a helyi rendőrséghez fordultak. A rendőrkapitányság detektív csoportja rövid nyomozás során kiderítette, hogy Pantyata Mária 1932-ben kötött házasságot Lévai Istvánnal. 1938-ban jelentette be a római katolikus plébánia hivatalnál, hogy áttér az izraelita hitfelekezetbe. 1940-ben viszont bejelentette, hogy visszatért a katolikus vallásra Mivel az izraelita vallásra való áttérésről a katolikus plébánia hivatal hivatalos értesítést nem kapott, a kilépés és a visszalépés között pedig nem telt el három év, így Lévai Istvánné továbbra is katolikus vallásának minősült. Nem tűnik túl merésznek a feltételezés: az első zsidótörvény előtt akart Lévainé áttérni a zsidó vallásra, a zsidókat korlátozó jogszabályok gazdasági hatásait felmérve viszont 1940-ben újra visszatért a katolikus egyház kebelére. A rendelkezésünkre álló iratokból nem derül ki, hogy végül is a feljelentők elérték-e céljukat, elvonták-e Lévai Istvánné iparengedélyét.45 Azok, akiknek sikerült a zsidóktól elvont iparengedélyeket, kocsmákat, vevőkört megszerezniük, nyilvánvalóan jól jártak. Azonban nem kevesen, és éppen 43 BML, Pécsi I. fokú közigazgatási hatóság iratai, 568/1942. 44 Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris, Budapest, 2003, 251. 45 BML, Mohács város polgármesterének iratai, 1141/1946.
