Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK, 1920-1944 1 293 a legkiszolgáltatottabbak, a szegényparasztok, munkások közül sokszor a tönkretett zsidóval együtt veszítették el állásukat. Klein Hermann pécsi cipészmester 1943 decemberében a polgármesterhez írott kérvényében többek között arra hivatkozva kért „egy kis műhelynek alkalmas lyukat", hogy munkásait és családját eltarthassa. Mint kérvényében megírta, jelenleg is öt-hat munkással dolgozik, de volt idő, amikor 10-12 munkása volt. Ha most nem kap egy kis műhelynek való üzlethelyiséget, akkor „télvíz idején" maradék munkásai is, családos emberek az utcára kerülnek, koldusbotra jutnak. Az iratokból nem derül ki, hogy milyen okokból, de 1944. január 10-én Klein Hermann saját kezű aláírásával visszavonta kérvényét. Ο túlélte a holokausztot, 1945. december 17-én kérvényezte, hogy „árjásított" üzlethelyiségét visszakaphassa.46 A zsidókat hátrányosan megkülönböztető jogszabályok gazdasági hatásait még ma sem ismerjük pontosan. Nem tudjuk, hogy pontosan hány ember jutott koldusbotra e „keresztény őrségváltás" következtében. A zsidók gyárait, bankjait, városi ingatlan vagyonukat, tehát a zsidó nagytőke döntő többségét ez a törvényhozás nem érintette. A szakirodalom egybehangzó véleménye szerint, bár pontosításához még további kutatásokra van szükség, a zsidókat hátrányosan megkülönböztető jogszabályok a kb. 800 ezres zsidó, vagy zsidónak minősített népességből kb. 250 ezer embert érintettek különösen hátrányos módon.4 7 Az „őskeresztény" fiatal diplomások, értelmiségiek körében az 1920-as években még tömeges volt a munkanélküliség. A diszkriminatív törvények következtében „felszabaduló" értelmiségi munkahelyekből már túlkínálat volt a világháború ide-I jén.4 8 A bejáratott praxissal, jó társadalmi-szakmai kapcsolatokkal rendelkező, nagyvárosokban élő ügyvédek, magánvállalatoknál dolgozó szakmunkások, mű-I vezetők, könyvelők, mérnökök általában jobban meg tudták védeni pozícióikat, mint a friss diplomások vagy kezdő vállalkozók. Arja vezetésű vállalatok, hogy a 20, majd 6%-os zsidó arányszámot be tudják tartani, fiktív munkavállalók közbeiktatásával megőrizték a zsidó mérnököket, ! művezetőket, szakmunkásokat. Az 1939 után kibontakozó hadikonjunktúra körülményei között, hiába ágáltak a Képviselőházban és a sajtóban az antiszemiták, az „Aladár"-rendszer virágzott. Yehuda Don kutatásai szerint az állami vállalatoknál 1 elbocsátották, illetve nyugdíjazták a zsidókat, a magánvállalatoknál nem.4 9 Elsősorban a kistulajdonosokat, kiskereskedőket, kisiparosokat, a bérmunkából élő értelmiségieket, újságírókat, színészeket stb. érintették súlyosan a zsidókat hátrányosan megkülönböztető jogszabályok.5 0 46 BML, Pécs város I. fokú közigazgatási hatóság iratai, 4414/1945. 47 Gyáni-Kövér: i. ra. 275. A szerzők szerint: „Az antiszemita törvényhozás közvetlen hatásáról adatok hiányában is megállapítható., a magángazdaság kereskedőit a feltételezhetőnél kevésbé sújtotta, de megtizedelte számukat." Uo. 48 Uo. 280. 49 Yehuda Don: The Economic Effect of Antisemitic Discrimination: Hungarian Anti-Jewish Legislation, 1938-1944. In: Jewish Social Studies (New York) 1986 Winter. 63-82. 50 Karády Viktor: A magyar zsidóság helyzete az antiszemita törvények idején. Medvetánc, 1985. 2-3. sz. 48., 52-53. Túlzásnak tűnik Karády Viktor megállapítása, mely szerint a zsidótörvények, „..ha szó szerint alkalmazzák őket, a gazdaság összeomlásához vezettek volna." Ld. uo. 47. Csősz László újabb kutatásai szerint még a zsidó földbirtokok elvételénél is érvényesítem igyekeztek a gazdasági rentabilitás elveit.
