Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK, 1920-1944 1 293 új kérvényeket a 12.400/1940. Ip. M. sz. rendelet 1. § a. pontja3 5 alapján a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez kell felterjeszteni. Ε szakvélemény beérkezése után, még ugyanazon a napon, tehát július 3-án a mohácsi polgármester, ahelyett, hogy Müller Emil kérvényét a KKM-hez felterjesztette volna, egy 1922-es és egy 1923-as kereskedelmi mniszteri rendeletre hivatkozva az iparigazolvány bővítési kérelmet elutasította. Nagy múltú, tőkeerős cégeket ilyen egyszerű módszerekkel nem lehetett tönkretenni. Pécs városában 1917. december 6-án írta alá a városi rendőrfőkapitány, mint elsőfokú iparhatóság Engel Richárd és dr. Engel Róbert engedélyét, mellyel gőzfűrész, parkettagyár, tüzifaaprító, gőzfürdő és fakereskedő iparok űzésére kaptak engedélyt. 1941. május 20-án az Engel testvérek egy újabb kormányrendelet36 alapján kénytelenek voltak engedélyeztetésre benyújtani iparengedélyüket.3 7 Egy héttel később azzal az eredeti okmányra kézzel, tintával rávezetett megjegyzéssel küldték vissza iparengedélyüket a polgármesteri hivatalból, hogy a fakereskedő iparukat „tűzifa kivételével" folytathatják. A sérelmes intézkedést június 21-én Engelék azzal támadták meg, hogy szabályszerű határozat helyett, pusztán az iparigazolványra történt bejegyzéssel fosztották meg őket tüzifakereskedési joguktól. A fellebbezők is elismerték, hogy az illetékes miniszternek joga volt kijelölni a tüzifakereskedőket,3 8 őket pedig Varga József miniszter nem vette fel az ilyen termékkel kereskedni jogosultak listájára. Mint arra beadványukban külön is kitértek, az idézett rendeletek szövegében nincs szó az iparűzési jog végleges megvonásáról, csak a honvédelmi törvény3 9 egyes paragrafusai alapján a Jelenlegi rendkívüli viszonyokra való tekintettel és ezen rendkívüli viszonyok tartamára" szabályozzák a tűzifával való kereskedést. A beadványt arra hivatkozva utasították el, hogy a fellebbezés határideje 15 nap volt, tehát legkésőbb június 15-ig be kellett volna azt nyújtani. Szeptember 21-én kelt újabb „felfolyamodás"-ukban az Engel testvérek előző beadványukat pusztán kérésnek minősítették, amelyben kellően megindokolt közigazgatási véghatározatot kértek. Ilyen kérelem benyújtása viszont nincs határidőhöz kötve, érveltek. Mint megírták, cégüknél egy alkalmazott vette át a tértivevényes ipái-engedélyt, a tulajdonosok figyelmét elmulasztotta felhívni a záradékra, amelyről akkor szereztek tudomást, 35 A 12.400/1940. Ip. M. számú rendelete az egyes iparok tekintetében az iparigazolványok és iparengedélyek kiadásáról, továbbá a meglevő üzlethelyiségen felül új üzlethelyiség nyitásáról szóló 2.700/1940. Ip. M. számú rendelet kiegészítéséről és módosításáról (1940. március 29.) Ld. MRT 1940. 802-803. 36 1.510/1941. M. Ε. sz. rendelet. 37 Ebben a rendeletben egyébként nincs szó arról, hogy újabb engedélyeztetésre be kellett volna mutatni az illetékes hatóságnál az iparengedélyeket. Az 1.510/1941. M. E. rendelet 1. §-a szerint: „..bármilyen árucikkel való nagykereskedés gyakorlására jogosító iparigazolvány vagy iparengedély kiadása a törvényes feltételek igazolása esetén is megtagadható, ha az iparigazolvány vagy az iparengedély kiadása a kivételes gazdasági viszonyok miatt közérdekből nem kívánatos." 38 Erre az 5.780/1940. M. E. sz. rendelet 5. § (1) pontja hatalmazta föl a kereskedelmi minisztert a tüzifakereskedők kijelölésére, illetve arra, hogy erre a kijelölésre a törvényhatóság első tisztviselőjét felhatalmazhassa. 39 A beadvány az 1939:11. tc. 112., 113. és 212. paragrafusait jelölte meg. Érdemes talán utalni arra, hogy a honvédelmi törvény 212-es paragrafusa az 1944-es, végleges jogfosztást jelentő rendeletekben is gyakran felbukkan.
